Megegyeznek Pascal Jansen és a Ferencváros vágyai, a cél a BL csoportköre

A walesi bajnokcsapat ötgólos legyőzésével kezdte meg szereplését az új idényben a Ferencváros, amely a keddi 5-0-s sikernek köszönhetően fél lábbal a Bajnokok Ligája selejtezőjének harmadik fordulójában van. A visszavágó előtt az előttünk álló szezon céljairól, a nyáron kinevezett vezetőedzőről, Pascal Jansenről és nemzetközi szerepvállalásról is beszélgettünk az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatójával, Orosz Pállal.

Orosz Pál, az FTC Labdarúgó Zrt. vezérigazgatója a Groupama Arénában. Fotó: Mirkó István

Orosz Pál örömmel látta, amint a Ferencváros simán legyőzte walesi ellenfelét. Fotó: Mirkó István

Azonnal egymásra talált Jansen és a klubvezetés

– Az új vezetőedző, Pascal Jansen előző csapatával, a holland AZ Alkmaarral megtapasztalta már, milyen messzire jutni egy nemzetközi sorozatban, tavaly elődöntőt vívhatott a Konferencialigában. Ez mennyiben járult hozzá a kiválasztásához?
– Ez nem volt szempont. Nem az eredményt néztük, hanem azt mondtuk, hogy olyan edzőt szeretnénk, aki picit más, mint akik korábban dolgoztak nálunk. Pascal egy fiatalkori sérülés után azt mondta, hogy ő mindenféleképpen edző szeretne lenni, tudatosan készült erre a pályára. Szimpatikus volt, amikor először találkoztunk vele Kubatov Gábor elnök úrral és Hajnal Tamással együtt. Pascallal nagyon jó szakmai beszélgetésünk volt, ahogy mondani szokták, egyből megvolt a kémia is közöttünk, egymásra találtunk. Neki is szimpatikus volt az a filozófia, amit a Ferencváros képvisel, számára is szakmai kihívást jelent az, hogy megpróbáljon minél tovább eljutni nemzetközi szinten a Ferencvárossal. Neki is az a célja, hogy Bajnokok Ligája csoportkörbe kerüljünk.

– Amint ön is utalt rá, Jansen az elődökhöz képest nem futhatott be nagy karriert játékosként, ilyen szempontból vele új útra lépett a Ferencváros. Miért döntöttek így?
– Különösebb oka nincs, sosem volt kimondva, hogy csak olyan személy lehet a Ferencváros következő vezetőedzője, aki labdarúgóként is letett valamit az asztalra. Volt ilyen is a jelöltek között. Pascallal valami olyan bölcsesség, nyugodtság, szakmai képzettség párosul, ami meggyőzött minket arról, hogy ő az, aki a csapatunkat sikerrel irányíthatja a jövőben.

Pascal Jansen júniusban állt munkába a Ferencvárosnál. Fotó: FTC/Molnár Ádám

– Utólag talán elárulhatja: valóban felmerültek igazán jól csengő nevek is jelöltként a kispadra? Mások mellett Rafael Benítezről is lehetett hallani.

– Neveket nem szeretnék mondani, de voltak egy szurkoló számára ismertebb jelöltek is. Az összes jelöltet figyelembe véve úgy voltunk, Pascal az, akiben látjuk azt a fajta megközelítést és elhivatottságot, amire a Fradinak szüksége van. Természetesen a többiek is nagyszerű szakemberek, de nekünk Pascalra esett a választásunk, és azt se felejtsük el, hogy ő is minket választott annak ellenére, hogy más komoly ajánlatai is voltak. Ez mind kellett ahhoz, hogy most együtt dolgozhassunk.

Már nem feltétlenül örülnek az ellenfelek a Fradinak

– Az évek alatt mennyiben változott meg a Ferencváros megítélése akár az átigazolási piacon, akár az ellenfelek körében? Milyen hozzáállást tapasztal?
– Érdekes, hogy amikor elkezdtük a munkát 13 évvel ezelőtt, a Ferencváros labdarúgás tekintetében akkor egy olyan klubnak számított, amely nagy múltra tekinthet vissza, de a jelene nem volt annyira fényes. Azon kellett dolgoznunk, hogy azt a nagy múltat újra kifényesítsük. Szerettük volna a Ferencvárost Magyarország domináns csapatává tenni, emellett visszatenni az európai futball térképére is. Az volt a célunk, hogy az európai sorozatokban ne csak jelen legyünk, hanem nyomot is hagyjunk. Erre jó példa, amikor két éve megvertük a Monacót idegenben, vagy tavaly, amikor a Fiorentina ellen 2-0-ra vezettünk, és a későbbi döntős csak a végén tudott egyenlíteni. A Ferencvárost most már jegyzik nemzetközi szinten mind a pályán, mind pedig a sportdiplomácia tekintetében. Elmúltak azok az idők, amikor valamelyik csapat annak örült, ha a Ferencvárost kapta ellenfeléül.

– A The New Saint elleni továbbjutás esetén a dán Midtjylland várhat a Fradira a BL-selejtező harmadik körében. Ha valóban összejön a párharc, az akár jó értékmérő is lehetne, hiszen hét éve egyszer már találkoztak, a sok nehezítő körülmény közepette pedig kettős vereséggel estek ki.
– Igazi ki-ki meccs lehetne a Midtjylland elleni párharc. Tudom, nem a pénz játszik, de hasonló a játékosértéke a két klubnak, de ha egészen pontos akarok lenni, akkor azért a dánoké magasabb. Nem bánom, hogy az első meccs kint lesz, ha eljutunk oda, hiszen vár ránk még egy walesi találkozó, de idegenben jó eredményt kell elérni, itthon pedig a saját közönségünk előtt el kell tudni döntenünk a javunkra a párharcot. Ha valaki látta a keddi meccsünket, tapasztalhatta, amilyen közönsége a Ferencvárosnak van, olyan máshol nincs. Az új edzők is azt mondták, hogy a hideg rázta őket a stadionban. A szurkolók támogatása rengeteg energiát adott a csapatnak, ezt ki kell tudni használni.

Orosz Pál szerint a szurkolók komoly támogatást adnak a Ferencvárosnak a Groupama Arénában Fotó: Mirkó István

 

Elképzelhető játékosmozgás

– Az elmúlt évek sikerei nyilvánvalóan pluszterheket rónak a klubra, így a vezetőkre, alkalmazottakra is. Mennyiben változtak meg a mindennapjai? Ahogy egyre nagyobb klub az FTC, le kellett mondania bármilyen érdekeltségéről?
– Sűrűsödnek a feladatok, tavaly például az európai labdarúgóklubokat tömörítő European Club Associ­ation (ECA) Board tagjává választottak. Rengeteg időt töltök a levegőben, volt olyan év, hogy 86 fel- és leszállásom volt, egyfolytában jövök-megyek, ECA-bizottsági tag is vagyok, és különösen nagy megtiszteltetés, hogy beválasztottak az UEFA Club Competi­tions Committee-be, amely testület hozza meg az alapvető javaslatokat az UEFA nemzetközi versenysorozatainak lebonyolítási rendjével kapcsolatosan. Sok munkám van ezzel nekem is és a kollégáimnak is, ám ez mind a Ferencváros érdeke, a Ferencvárosért csinálom én is, a kollégák is, akik szintén tagjai olyan fontos szervezeteknek, mint a Court of Arbitration for Sport, a European Football for Development Network, a European Stadium and Safety Management Network, és ezekben viszik a Ferencváros jó hírét. Ez is fontos ahhoz, hogy klubként nemzetközileg sikeresek legyünk, amellett természetesen, hogy a pályán eredményesen szerepeljünk. Azt se felejtsük el, hogy volt egy erős hendikeppünk. Az Ajax elleni ’95-ös BL-meccsre gondolok, amikor folyamatos huhogás hallatszott az Üllői úti stadionban, amikor színes bőrű játékoshoz került a labda. Azért ezt nem felejtették el. Eleinte meg voltunk bélyegezve nemzetközi szinten, ezt sikerült mostanra abszolút átfordítani. A Ferencváros ma már teljesen más megítélés alá esik, köszönhetően Kubatov Gábornak és a kollégáknak, akik rengeteget tettek azért, hogy egy színvonalas európai klub legyünk a pályán kívül is.

– Milyen gyakori elfoglaltságot jelent önnek és mivel jár a munkája az ECA-ban?
– Az európai klubok szövetségében tagok vagyunk a kezdetektől, hogy átvettük a labdarúgás irányítását 2011-ben. Volt, aki akkor rácsodálkozott, hogy egy akkora klub, mint a Ferencváros, hol volt eddig. Onnan kellett szép lassan építkezni. Ez elég rendszeres elfoglaltságot jelent, és nemcsak abból áll, hogy utazik az ember, hanem különböző anyagokkal fel kell készülni, emellett gyakran vannak megbeszélések online vagy személyesen, legyen szó rólam vagy a kollégáimról. Ez ma már szerves része a nemzetközi labdarúgásnak, és aki nem foglalkozik a sportdiplomá­ciai vonallal, az biztosan hátrányba kerül egy idő után.

– A hazai átigazolási időszak augusz­tus végéig tart. Hogy látja, fog még változni a Ferencváros kerete?
– Nem tudom azt mondani, hogy részünkről lezártnak tekinthető az átigazolási időszak, hiszen nem lezárt, jelen pillanatban is vannak megbeszélések esetleges távozókról, vagy éppen érkezőkről. Látni kell, hogy a labdarúgás amellett, hogy egy gyönyörű sport, ma már egy kiemelkedő üzletág is a maga dinamikájával, törvényszerűségeivel. A szurkoló nyilvánvalóan azt szeretné, hogy a kedvenc játékosa örökre nálunk maradjon, de az ő kedvenc futballistája nem biztos, hogy mindig a Ferencvárosnál szeretne maradni. Ezek a srácok profi futballisták, amikor itt vannak, mindent megtesznek a klubért, de bármikor befuthat nekik egy olyan ajánlat, amivel a Ferencváros nem akar vagy nem tud versenyezni. A másik: az érkezőkért kifizetett pénzt is be kell szedni valahonnan, ha mindig csak érkeznének hozzánk, kétszázan lennének a keretben. 

Elképzelhető, hogy lesz még olyan, akiért ha olyan ajánlat jön, ami a klubnak jó, és sportszakmailag tudjuk helyettesíteni, csapatot válthat a nyári átigazolási szezonban, de olyan is, aki érkezhet. Ezúttal sem fogok eltérni attól a bevált rendtől, hogy pletykákkal nem foglalkozunk, és ha van mit bejelenteni, azt a klub hivatalos felületein tesszük meg. A kommunikációt is mederben kell tudni tartani, ez is alapfeltétele az egyre profibb működésnek.