„A hatvanas években nekem nem volt télikabátom. Amint véget ért az őszi idény, február végéig felváltva vagy a válogatottal vagy a Vasassal Dél-Amerikában túráztunk, ahol ez az évszak a nyár.” Mészöly Kálmán nagy előszeretettel jellemezte, hozta ezt fel azt szemléltetve, hogy mennyire másként zajlott a hatvanas években a tél a magyar élcsapatok és a válogatott futballisták számára, mindig hozzátéve, hogy mennyire rangos tornákon vehettek részt, mekkora klasszisok ellen léphettek pályára a világ másik felén, miközben itthon a nagy többség edzésre is alig alkalmas pályákon alapozott az akkor divatos kifejezéssel élve. (A korabeli lapok az Arcanum adatbázisában érhetők el.)

Mindez igaz volt még a hetvenes évekre is. Nyaranta elsősorban Spanyolországban rendeztek tekintélyes tornákat nagyszerű csapatoknak, és ezekre a Ferencváros, az Újpest, a Vasas és olykor a Bp. Honvéd rendszeresen meghívót kapott, telente pedig Dél-Amerika volt az úti cél, de azért olykor becsúszott egy-egy afrikai vagy távol-keleti túra is.
Ha pedig Mészöly Kálmánt idéztük, maradjunk is a Vasasnál, amely egy túra alkalmával túlzás nélkül világraszóló sikert aratott, amikor 1967 februárjában megnyerte a Santiago de Chilében rendezett Hexagonal Tornát, amely akkor Dél-Amerika legjelentősebb sporteseményei közé tartozott.
Az angyalföldi együttes a végén jobb gólkülönbségével előzte meg a Pelével, Carlos Albertóval, Zitóval és Limával felálló brazil Santost, Berendi Pál csapatkapitány 90 ezer tapsoló néző előtt vehette át a győztesnek járó trófeát, amelyet hiába akart a magasba emelni, megmozdítani is alig tudta egyedül az ötven kilót nyomó szobrot…

A Vasas egyébként az első meccsét február 3-án, az utolsót február 28-án játszotta ezen a tornán, azaz az egész hónapot Chilében töltötte. Ha belegondolunk, hogy januárban a válogatott is megjárta Dél-Amerikát, akkor beláthatjuk, Mészöly Kálmánnak valóban nem volt szüksége télikabátra, és a legtekintélyesebb magyar csapatok minden télen megtették ezeket a túrákat.
A Ferencváros például 1970. december 3-án a perui Limában kezdett, egy héttel később a kolumbiai Bogotában lépett pályára, majd Medellínben 4-2-re nyert a híres Atletico Nacional ellen, 15-én már Uruguay fővárosában, Montevideóban kapott ki 5-4-re a Nacionaltól, hogy aztán a brazíliai Porto Alegrében zárja a túrát az uruguayi bajnok Internacional 2-1-es legyőzésével, és ebbe a rohanásba még a Machu Picchu megtekintése is belefért. Az Újpest ugyanakkor és ugyanezekben az országokban játszotta a meccseit, akár egy derbit is összehozhatott volna a Fradival.
A Ferencváros 1974 elején Ausztráliában készült fel a tavaszi idényre, tíz nap alatt öt mérkőzést játszott, ebből kettőt a házigazda válogatottja ellen, az egyiket megnyerte, a másikon döntetlen született. Csaknem egy évtizeddel később, 1981 februárját a Fradi Argentínában töltötte, négy barátságos meccs mellett mellékesen megnyerte a mendózai nemzetközi tornát az Independiente és az FC Mendoza legyőzésével.