Egy sérülés olykor kimondottan jól jöhet. Persze nem annak, aki elszenvedi, sokkal inkább a vetélytársnak, aki előtt kinyílik az ajtó, megmutathatja a tehetségét. Olykor karrierek múlnak egy-egy rossz mozdulaton vagy lépésen. Különösen a kapusok esetében, hiszen ezen a poszton az edzők nemigen váltogatják a szereplőket, a lehetőségre váró fiatal számára nincs alternatíva, kizárólag ebben a szerepkörben kell lesnie az esélyt a kiugrásra. A futball egyik alapközhelye, hogy a kapus a harmincadik életévéhez közeledve érik be, addigra már szerez annyi rutint, hogy képes a tőle telhető legtöbbet és legjobbat nyújtani – feltéve, hogy megkapja a kellő meccsszámot. A fiatalokat a klubok ezért rendszerint kölcsönadták alacsonyabb osztályokba, hadd védjenek minél többet, és elsősorban a már tapasztalatokkal felvértezett kapusoknak szavaztak bizalmat.

Most azonban mintha komoly változás történne, a magyar NB I-ben egyre többen állhatnak be mindössze húszéves koruk körül, kevéssel idősebben vagy akár fiatalabban is. Évtizedekkel korábban erre alig akadt példa, hirtelen például Végh Zoltán juthat az eszünkbe, aki a kezdetekről ezt mesélte korábban a Magyar Nemzetnek:
Már tizenhat évesen eljutottam a kispadig. Négy kapus volt a keretben, és a bajnokság közepén szép sorban mindenki megsérült előttem. Zircen aludtunk a Győr elleni meccs előtt, és éjszaka Berta Ernőnek becsípődött egy ideg a derekában, a gyúró sem tudta rendbe hozni, így kerültem be a csapatba. Időm sem volt megijedni. Rosszul nem mehetett, mert utána százötvenhárom meccsen védtem zsinórban az NB I-ben, amíg Győrben megsérült a vállam, és fél évet ki kellett hagynom.
Nem nehéz észrevenni a hasonlóságot Pécsi Ármin esetében. A Puskás Akadémia első számú kapusa, az akkor még 32 éves Markek Tamás az előző bajnokság derekán megsérült, Hornyák Zsolt pedig az akkortájt mindössze 18 esztendős Pécsi Ármint állította a kapuba, ami annyira jó húzásnak bizonyult, hogy Markek azóta a kispadot koptatja. Pedig a felcsútiak számára a tét óriási, hiszen vezetik a tabellát, és a bajnoki címre hajtanak. Ha a kezdőcsapatokat nézzük, korban kiemelkedik
a ferencvárosi Dibusz Dénes (34 év), a paksi Szappanos Péter és az újpesti Riccardo Piscitelli (31), hozzájuk csatlakozhat a hétfőn Debrecenbe szerződött Gonda Suicsi, a világbajnokságot is megjárt 36 éves japán kapus érkezése Hegyi Krisztián sérülése miatt történt meg.
Az ideálisnak mondott kort a kecskeméti Varga Bence (29) és Kersák Roland (27), az MTK kapusa, Demjén Patrik (27) és talán a zalaegerszegi Gundel-Takács Bence (26) képviseli, bár utóbbi már határeset, amelyhez közelít a győri Samuel Petras (25) is.
Kölcsönvett kapus csak a pénzért
A többiek azonban még mind zöldfülűek. A most 20 esztendős Pécsi Árminról már szóltunk, és ugyanennyi idős a nyíregyházi Tóth Balázs. Egy évvel előzi meg őket a fehérvári Dala Martin és a diósgyőri Simon Barnabás, a sérüléséig kihagyhatatlan volt a Debrecenből a 22 éves Hegyi Krisztián, Győrött pedig már bemutatkozott, és ugrásra készen áll Ruisz Barnabás, aki korelnök ebben a felsorolásban a maga 23 évével. Az ő előtörésük egyik oka több szakember szerint is az MLSZ fiatalszabálya.
A szövetség komoly pénzzel jutalmazza azokat a klubokat az élvonalban és a másodosztályban, amelyek megadott számú játékperceket adnak magyar fiatal futballistáknak, márpedig a vezetőedzők többsége a mezőnybe nem szívesen tesz tapasztalatlan játékost.
Az előző idényben például az egyik klub azért vett kölcsön egy mindössze 20 éves kapust, mert a vezetőedző nem volt hajlandó a mezőnyjátékosok közé betenni a fiatalszabálynak megfelelő labdarúgót, a pénzre viszont szükség volt.

A nyolcvanas évek egyik legjobb magyar kapusa, a válogatott Andrusch József évtizedek óta foglalkozik az utódjai képzésével utánpótlás- és felnőttszinten is, egy ideig ő volt a válogatott kapusedzője is. Ő ezt a kérdést szakmai szempontból közelíti meg, és miután felhívja a figyelmet arra, hogy a magyar futball eredménytelen időszakában is jól álltunk kapusokkal, mert ez a poszt lényegében egyéni sportág, folyamatosan egyéni képzés zajlik, határozottan kijelenti:
– Nagyon magas színvonalú nálunk a kapusok képzése, és több olyan tizennyolc év körüli fiatal vár a sorára, akik már alkalmasak az élvonalra is. Fizikálisan persze még nincsenek készen, az izomzatuknak még fejlődnie kell, és a kellő rutin is hiányzik, ezt azonban csak játékkal lehet megszerezni, a kispadon ülve nem. Ezért is jó, hogy például Pécsi Ármin élt a lehetőségével, jobbnál jobb megoldásokat mutat be, és ha erősebb lesz, még jobban tudja majd olvasni a játékot, idővel a válogatottságra is készen áll majd. Ezek a fiatalok a legkorszerűbb védési technikákat sajátították el, szép jövő előtt állhatnak.
Nagy a szakadék az öregek és a zöldfülűek között
A válogatott keret kapusainak a korát nézve Dibusz Dénesről és Szappanos Péterről már volt szó, és Gulácsi Péter is betölti már a 35-öt május elején, azaz nem is olyan sokára már nem ők jelentik majd a megoldást. A mindenkori szövetségi kapitánynak az utóbbi évtizedekben sem a kapuskérdés okozta a legnagyobb fejfájást, és a jelek szerint továbbra is legfeljebb a bőség zavarával kell majd megküzdenie. A szakadék azonban nagy, a harmincas „öregek” és a rendkívül tehetséges, ám még tapasztalatlan éppen csak huszonévesek között nincsenek igazán szóba jöhető kapusok, azaz a váltás inkább ígérkezik nagy ugrásnak, mint fokozatos átmenetnek.