A következő évek sem feltétlenül Fowler góljairól maradtak emlékezetesek (az első négy liverpooli idényében 116, a következő ötben 55 találatig jutott), hanem például arról, hogy 1999-ben homofób módon provokálta a Chelsea-játékos Graeme Le Saux-t, majd az Everton elleni városi derbin úgy ünnepelte a gólját, hogy látszólag az orrával felszívta az alapvonal mészcsíkját – ezzel válaszolva az ellenfél táborának, amely kábítószeres játékosnak titulálta őt. Fowler a két eset miatt pénzbüntetést és összesen hatmeccses eltiltást kapott.
A teljesítménye ugyan visszaesett, a népszerűsége viszont kevésbé, így továbbra is „istenként” tisztelte őt a liverpooli közönség. Fowler játékosként 2001 tavaszán ért fel a csapattal a csúcsra, amikor a Ligakupát, az FA-kupát és az UEFA-kupát is megnyerte a Vörösökkel – előbbi és utóbbi fináléjában is góllal segítette a Liverpoolt a trófeához.
Leeds és Manchester után még visszatért, majd világjáróvá vált
Owen és Emile Heskey mellett a fontos góljai ellenére egyre kevesebb játékperc jutott Fowlernek, aki 2001 végén 12 millió fontért a Leeds Unitedhez igazolt. Innentől egyik érája sem tartott igazán sokáig az angol válogatott támadónak, ráadásul a 0,45-ös gólátlagot sem érte el egyik csapatánál sem. Alig egy év alatt „csak” 14 gólt szerzett a Leeds színeiben a 2002-es vb-t is megjárt, sérüléseinek is köszönhetően formát veszítő csatár, így a klub eladta őt az akkor középcsapatnak számító Manchester Citynek. Szűk három éven át játszott itt, de a 92 tétmeccse alatt szerzett 27 gólja nem számított soknak, és ő sem érezte igazán jól magát, így 2006 elején kölcsönben visszatért az akkor éppen Bajnokok Ligája-címvédő Liverpoolba – a szurkolók pedig önfeledten köszöntötték őt, hiába a nagy riválisnak számító Manchesterből érkezett.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!