Szerdán már ötvenéves lett az a Robbie Fowler, aki eddigi élete első felében végig Liverpoolban élt és játszott. A helyi születésű focista a városi akadémián nevelkedett, 18 éves korában pedig be is mutatkozhatott a felnőtt csapatban. Az első tétmérkőzésén rögtön kezdőként kapott lehetőséget, amit góllal és gólpasszal hálált meg a Fulham ellen, az angol Ligakupa második fordulós párharcának első találkozóján. Ezt két bajnoki követte, majd 1993. október 5-én sor került Fowler negyedik tétmeccsére is: a Fulham elleni Ligakupa-visszavágót az ő 5 (!) góljával nyerte meg a Liverpool az Anfielden.
Robbie Fowler 18 évesen robbant be a Liverpool focicsapatába
Ezek után szinte természetes, hogy Fowler közönségkedvenccé vált, pláne hogy a Premier League akkori idényét is 12 találattal zárta. A következő három évadban pedig ennél is eredményesebb volt: mindhárom alkalommal ő lett a házi gólkirály, minden sorozatot figyelembe véve 31, 36, majd megint 31 találattal. Nem meglepő, hogy ezzel a játékával beverekedte magát Terry Venables szövetségi kapitánynál az angol válogatott keretébe a hazai rendezésű, 1996-os Európa-bajnokságon. Főszerep ugyanakkor az Eb-n nem várt a keret második legfiatalabb játékosára: két meccsen összesen 24 perc jutott neki, egyaránt csereként beállva.
Fowlert a Ligakupa-trófeát is hozó 1995-as, majd az FA-kupa-ezüstérmet és PL-bronzérmet hozó 1996-as évben is megválasztották az Év fiatal focistájának Angliában, márpedig kettőnél többször senki nem nyerte el ezt a díjat. Az angol bajnokság góllövőlistáját ebben a két idényben egyaránt a második helyen zárta, mindkétszer Alan Shearer végzett előtte az élen. A liverpooli szurkolók által „istennek” becézett Robbie Fowler nem csupán a tizenhatoson belül érkezett labdák esetén volt kíméletlen mindkét lábával a kapu előtt, de tudott látványos gólokat is szerezni.
Fowler a legemlékezetesebben talán nem egy góljával, hanem egy sportszerű cselekedetével írta be a nevét a labdarúgás történetébe. 1997-ben az Arsenal elleni rangadón mindent elkövetett annak érdekében, hogy meggyőzze a játékvezetőt: David Seaman nem követett el szabálytalanságot ellene, azaz nem járt a Liverpoolnak büntető. A bíró ugyan hajthatatlan maradt, de Fowler utóbb Fair Play-díjat kapott az esetért az Európai Labdarúgó-szövetségtől (UEFA).
Fowler teljesítménye a sérülései miatt visszaesett, de két trófeához is segítette még a klubot
Négy idényen át tartó remeklés után az 1997–98-as évad második felében sérülés sújtotta az angol csatárt, így nem csupán lemaradt az 1998-as világbajnokságról, de a klubon belül is átvette más a stafétát: egy bizonyos Michael Owen lett az új sztár és házi gólkirály a csapatnál.
A következő évek sem feltétlenül Fowler góljairól maradtak emlékezetesek (az első négy liverpooli idényében 116, a következő ötben 55 találatig jutott), hanem például arról, hogy 1999-ben homofób módon provokálta a Chelsea-játékos Graeme Le Saux-t, majd az Everton elleni városi derbin úgy ünnepelte a gólját, hogy látszólag az orrával felszívta az alapvonal mészcsíkját – ezzel válaszolva az ellenfél táborának, amely kábítószeres játékosnak titulálta őt. Fowler a két eset miatt pénzbüntetést és összesen hatmeccses eltiltást kapott.
A teljesítménye ugyan visszaesett, a népszerűsége viszont kevésbé, így továbbra is „istenként” tisztelte őt a liverpooli közönség. Fowler játékosként 2001 tavaszán ért fel a csapattal a csúcsra, amikor a Ligakupát, az FA-kupát és az UEFA-kupát is megnyerte a Vörösökkel – előbbi és utóbbi fináléjában is góllal segítette a Liverpoolt a trófeához.
Leeds és Manchester után még visszatért, majd világjáróvá vált
Owen és Emile Heskey mellett a fontos góljai ellenére egyre kevesebb játékperc jutott Fowlernek, aki 2001 végén 12 millió fontért a Leeds Unitedhez igazolt. Innentől egyik érája sem tartott igazán sokáig az angol válogatott támadónak, ráadásul a 0,45-ös gólátlagot sem érte el egyik csapatánál sem. Alig egy év alatt „csak” 14 gólt szerzett a Leeds színeiben a 2002-es vb-t is megjárt, sérüléseinek is köszönhetően formát veszítő csatár, így a klub eladta őt az akkor középcsapatnak számító Manchester Citynek. Szűk három éven át játszott itt, de a 92 tétmeccse alatt szerzett 27 gólja nem számított soknak, és ő sem érezte igazán jól magát, így 2006 elején kölcsönben visszatért az akkor éppen Bajnokok Ligája-címvédő Liverpoolba – a szurkolók pedig önfeledten köszöntötték őt, hiába a nagy riválisnak számító Manchesterből érkezett.
Fowler újabb másfél évet töltött a Vörösöknél, ahol nagyrészt csereként számított rá Rafael Benítez, de 1894 játékperc alatt így is el tudott jutni 15 gólig. A teljes liverpooli mérlegét tekintve 369 mérkőzésen 183 gólt szerzett a klublegenda (ezzel az örökranglistán most is a hetedik helyen áll), mielőtt 2007 nyarán végleg távozott a csapattól.
- A 2012-es visszavonulásáig Robbie Fowler játszott még Walesben, Ausztráliában és (játékos-edzőként) Thaiföldön is.
- Később edzőként megfordult Ausztráliában, Indiában és Szaúd-Arábiában is. Utóbbi országban 2023-ban dolgozott az akkor másodosztályú al-Kadsziahnál, amelytől annak ellenére kellett néhány hónap után távoznia, hogy a kilenc tétmeccséből hatot is megnyert.
A magánéletben sokat jótékonykodó Fowlernek három lánya és egy fia született, utóbbi (Jacob) jelenleg a Blackburn Rovers 19 éves játékosa. A Liverpool viszont az elmúlt évtizedekben sem felejtette el a szerdán az 50. születésnapját ünneplő ikont, ahogyan ez fordítva is igaz, hiszen 2014 óta a klub nagyköveteként is dolgozik, és olykor tanácsot is ad a csapatnak.
