Amikor a vécében osztották szét a pénzt, és a rendőrség állította össze a magyar válogatottat

A nyolcvanas évek bundabotrányai megmutatták, mennyire sérülékeny volt a magyar futball. A csalássorozatokban klubok tucatjai, játékosok százai és edzők is érintettek voltak. A pályán dőltek el ugyan az eredmények, de a háttérben gyakran már minden előre le volt játszva.

A 80-as években több bundabotrány is megrázta a magyar labdarúgást. Forrás: Shutterstock

Magyarországon a nyolcvanas években egymást követték a gyanús találkozók, és több esetben is bebizonyosodott, hogy előre megbeszélt eredmények születtek. A lavina 1982 júliusában indult el, amikor a rendőrség nyomozni kezdett, eleinte ismeretlen tettes, majd egy totózóbanda ellen. Az ügy hátterében az állt, hogy a 30. játékhétvégén feltűnően sok 13+1 találatos szelvény született.

Bundabotrányok egész sora rázta meg a magyar labdarúgást a 80-as években, játékosokat, edzőket tartóztattak le, sőt még olyan csapat is volt, amelyet pontlevonással sújtottak. Fotó: Shutterstock

A vizsgálat három hónapig tartott, ezalatt kiderült, hogy a bandák összesen 31 millió forintos kárt okoztak. Negyven klub – köztük az NB II csapatainak csaknem fele – érintett volt, és mintegy 130 embert hallgattak ki az ügyben. Végül 49 egyesület ellen indult fegyelmi eljárás, a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) pedig 196 játékos versenyjogát függesztette fel.

Az ügy egyik legtragikusabb szereplője az 1968-ban olimpiai bajnoki címet szerző Sárközi István volt, aki belekeveredett a totóbotrányba. Börtönbüntetést kapott, és sosem térhetett vissza a pályára, amely számára mindent, sőt még annál is többet jelentett. 1992. január 31-én, mindössze 45 évesen, máig tisztázatlan körülmények között vesztette életét a Rákoscsaba és Pécel közötti vasútvonalon.

Az utolsó fordulóban dőlt el a bajnokság, de nem a pályán...

Egy évvel később, az 1982/83-as idény hajrája sem maradt botrányoktól mentes: a bajnokság utolsó fordulója a magyar futball egyik legvitatottabb játéknapjaként vonult be a sporttörténelembe. A helyzet különösen kiélezett volt, hiszen az aranyérem és a kiesés kérdése is nyitva állt az utolsó kör előtt. A bajnoki címért három csapat szállt versenybe: a Verebes József által irányított Rába ETO, a Ferencváros és a Budapest Honvéd. A 29. fordulóban a győriek a Bozsik-stadionban 2-2-es döntetlent játszottak, miközben a Fradi legyőzte a Tatabányát, így az utolsó forduló előtt a Győr és a Ferencváros 42–42 ponttal, a Honvéd pedig 40 ponttal állt, vagyis még teljesen nyílt volt a bajnoki versenyfutás. A kiesés elleni csata legalább ennyire szoros volt: a már biztosan búcsúzó Békéscsaba mellett még öt csapat – a Debrecen, a Nyíregyháza, az MTK-VM, a ZTE és a Pécs – is veszélyben volt.

Az utolsó forduló kulcsmeccsei közé tartozott a Rába ETO–Újpesti Dózsa, a Csepel–Ferencváros, az MTK-VM–Diósgyőr, a Pécs–Debrecen és a Békéscsaba–Nyíregyháza találkozó. A bajnoki cím végül Győrben dőlt el: a Verebes-csapat 6-1-re kiütötte az Újpestet, az ETO már a félidőben kétgólos előnyben volt, és ezzel gyakorlatilag bebiztosította az aranyérmet. A Ferencváros ugyan vezetett Csepelen, ám amikor a játékosok a rádió körkapcsolásából értesültek a győri előnyről a félidőben, a második játékrészben látványosan visszavettek, a vasgyáriak pedig végül egyenlítettek. A Népsport szerint „húsz percen keresztül csak a Csepel volt a pályán”, a játékot pedig a közönség füttykoncertje kísérte. A lap mindössze egyes osztályzatot adott a mérkőzésre. 

A Népsport három nappal az utolsó fordulót követően kifejtette, mit is jelent, ha egy mérkőzés egyes értékelést kap:

Mert mit is takar ez a bizonyos egy csillag? Nagyon-nagyon rossz teljesítményt mindkét csapat részéről, olyan játékot, amely csupán formaságaiban emlékeztet a labdarúgásra, vagy a tudósítónak azt az érzését tükrözi, hogy az említett találkozón alighanem megegyezéses eredmény született…

– vagyis a lap szerint az a mérkőzés, amely az utolsó fordulóban egyes osztályzatot kapott, finoman szólva is gyanús volt.

Négy mérkőzés is egy csillagot kapott az utolsó fordulóban. Fotó: Népsport

További három mérkőzés kapott egyes osztályzatot

A kiesésről döntő találkozók is kimondottan furcsán alakultak. Az MTK-VM–Diósgyőr összecsapáson a döntetlen mindkét félnek megfelelt: a fővárosiak így bennmaradtak, a diósgyőrieknek pedig már mindegy volt – nem véletlen, hogy 1-1 lett a végeredmény. A tudósító ironikusan „baráti összejövetelnek” nevezte a találkozót, és szintén egyesre értékelte a színvonalat. 

Békéscsabán, ahol a már kiesett hazaiak a Nyíregyházát fogadták, a vendégek sorsdöntő győzelmet arattak 2-0-ra, a Népsport pedig ezt a meccset is egy csillaggal illette. 

Hasonlóan kínos jelenetek zajlottak Pécsett, ahol a Loki 3-2-re fordított. A találkozó harmadik gólja különösen emlékezetes lett: a helyi tudósítás szerint a hazai kapus, Katzirz a kezéből ejtette a hálóba a labdát. 

Az edző, Kovács Imre nem is titkolta csalódottságát: 

Ahol egy csapat nem tesz meg mindent a győzelem érdekében, ott az edző felesleges a kispadon.

Szavai hitelét erősítette, hogy a szakember a második félidőtől demonstratívan elhagyta a kispadot. A Debrecen a 3-2-s siker ellenére is búcsúzott az első osztálytól.

A Debrecen hiába nyert az utolsó fordulóban, mégis búcsúzott az NB I-től. Fotó: Népsport

A 30. fordulóban tehát egymást követték a gyanús eredmények, a mérkőzések felén csúnyán megbuktak a csapatok. A botrány azonban semmilyen következménnyel nem járt: az MLSZ nem indított vizsgálatot, fegyelmi eljárásra nem került sor, és minden maradt a régiben.

Tovább dagadt a bundabotrány: a vécében fizették ki a játékosokat

Máig vitatott mérkőzésnek számít az 1983–1984-es idény utolsó mérkőzése, a Volán–Budapesti Honvéd találkozó, amely 6-6-os döntetlennel ért véget. Ha a végeredmény önmagában nem lenne furcsa, akkor elég csak megnézni a mérkőzés utolsó nyolc percét, ahol 4-4 után további négy gól lőttek a csapatok. 

Az MLSZ is gyanút fogott, ezért később megsemmisítette az eredményt, a találkozó 0-0-val került a jegyzőkönyvbe, és végül egyik csapat sem kapott pontot a mérkőzésért. A Honvédtól emellett öt pontot is levontak – bár így is bajnok maradt a Rába ETO előtt –, a Volán megúszta pontlevonás nélkül, már így is kiesett az első osztályból. 

A mérkőzésen mesterhármast szerző Esterházy Márton góljait is törölték, így végül a videotonos Szabó József lett a gólkirály 17 találattal. Esterházy – aki ekkor már az AEK Athénhoz szerződött – később elismerte, hogy tisztában volt vele, hogy több meccset is megbundáztak, ám állítása szerint a Volán–Honvéd nem tartozott közéjük.

Később városi legendák keringtek arról, mi is történt valójában a Czabán Samu téri pálya mosdójában, és hogy a pénzkötegek hogyan cseréltek gazdát. Bizonyíték azonban sosem került elő, így hivatalos eljárás sem indult az ügyben.

Amikor a válogatott keretet a rendőrség állította össze

1988 októberében egy újabb, minden korábbinál nagyobb horderejű ügy robbant ki. Az október 26-i Népsport címlapján arról számolt be, hogy több focistát – köztük válogatott játékosokat is –, valamint vezetőedzőket is őrizetbe vett a rendőrség, miután alapos gyanú merült fel: a kiesés elkerülése érdekében több klubnál is rendszeressé vált a mérkőzések manipulálása és a játékosok megvesztegetése.

A botrány középpontjában a Debrecen (DMVSC) állt, amely a bennmaradásért küzdve állítólag sorozatban vásárolta meg a neki kedvező eredményeket, de a korabeli beszámolók szerint Zalaegerszegen sem riadtak vissza a bajnokik manipulálásától. 

A bundagyanús mérkőzések között szerepelt a ZTE–ETO (3-1) találkozó, ahol a győri játékosokat pénzzel befolyásolhatták, a Kaposvár–Debrecen (0-3) meccs, ahol a vendégek állítólag 150 ezer forintot ajánlhattak fel azért, hogy a mérkőzés végeredménye döntetlen legyen, ami a DMVSC bennmaradását segítette volna elő, vagy a PMSC–Békéscsaba, amely találkozót szintén bundagyanúsnak találták. A békéscsabai játékosok állítólag 100 ezer forintot kaptak, amiért átengedték a győzelmet a pécsieknek.

Az ügy legsúlyosabb fejleménye volt, hogy a bundabotrány kirobbanásának másnapján Mészöly Kálmánt, a válogatott korábbi szövetségi kapitányát és a ZTE edzőjét is őrizetbe vették. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Mészöly az utolsó fordulókra vette át az egerszegiek irányítását, és tagadta, hogy bármi köze lett volna a bundabotrányhoz. 

Mellette válogatott játékosok is a rendőrség látókörébe kerültek: Sallai Sándor, a Honvéd jobbhátvédje állítólag 600 ezer forintot kapott a Loki bennmaradásának bebiztosításáért. Később kiderült, a kispesti keret szinte egésze érintett volt, a játékosok fejenként 15-40 ezer forint közötti összegeket kaptak.

A futballközeg sokkolva figyelte a rendőrség fellépését, hiszen szinte nem volt olyan keret, amely ne lett volna érintett az ügyben. Mezey György akkori szövetségi kapitány ironikusan úgy fogalmazott: a válogatott keretet gyakorlatilag a rendőrség állította össze, attól függően, épp kit nem hallgattak ki, vagy ki nem került előzetesbe. Végül a korábbi honvédosok közül Détári Lajos és többen is megúszták, nem emeltek vádat ellenük.

Az eljárás végül 1989 januárjáig húzódott, és végül 39 személy, valamint hét klub neve merült fel benne. Bár sokakat megrovással, rövid eltiltással, vagy próbára bocsátással sújtottak – köztük Mészölyt és Hannich Pétert is –, súlyos börtönbüntetés senkire sem várt. A botrány azonban újabb csapást mért a magyar futball megtépázott hitelességére: a közvélemény számára egyértelművé vált, hogy az NB I mérkőzései hosszú évek óta korántsem a pályán dőltek el.

A bundabotrányokról szóló sorozatunk első része itt található meg: