Több olyan kézilabdázó is a televízióban követi a kézilabda Európa-bajnokságot, akik nélkül az elmúlt évtizedben nem járt nagy tornán a magyar válogatott. Van, aki visszavonult, és van, aki sérülés miatt most csak szurkolóként segíti a játékostársakat. A kedden, az izlandiak elleni mérkőzéssel zárult csoportkör után lapunknak hárman, Ancsin Gábor, Bánhidi Bence és Mikler Roland értékelték a mieink eddigi teljesítményét.

A magyar válogatott kapusai hozzáteszik a magukét a meccsekhez
Mikler Rolandnál szinte a kérdést sem kellett feltenni, azonnal kijelentette: le a kalappal a két kapus, Palasics Kristóf és Bartucz László teljesítménye előtt.
Nem a kapusokon múlt az izlandiak elleni meccs sem, a támadásaink voltak pontatlanok, amit az izlandiak kapusteljesítménye is alátámaszt. Ha így folytatják a srácok a kapuban, akkor kellő támogatást kap a csapat tőlük.
A 252-szeres válogatott kapus tartja a kapcsolatot a csapattal, az első két meccs után mindkét poszttársának gratulált a teljesítményéhez. A szegedi kézilabdázó izgatottan várta az Európa-bajnokságot, de az nem fogalmazódott meg benne, hogy konkrétan mit vár a csapattól.
Bizakodó voltam, és nem is alaptalanul, a csapat megmutatta, hogy megérett a feladatra. Komoly bajnokságokban, komoly csapatokban játszik mindenki, és még azok is, akiknek az első világversenye a mostani, hozzá tudnak tenni a csapat teljesítményéhez. A csoportkör után várom a jó folytatást, nagyon pozitív a kép, amit látok, és tudom, hogy négyből négy győzelem kellene a biztos elődöntőhöz, de nem elképzelhetetlen, hogy ezt elérjük
– jelentette ki.
Azt is elárulta, hogy azokat a meccseket, amelyek az ikergyermekei altatási idejében vannak, csendben nézi, de az Izland elleni mérkőzésen volt olyan pillanat, amikor egy-egy támadásnál lendült a keze a lövés pillanatában.

Bánhidi Bence szerint semmi nincs veszve
Természetesen a keretből az utolsó pillanatban térdsérülés miatt kikerült Bánhidi Bence is ott ül a televízió előtt a magyar meccsek alatt, és szurkol.
Ez nagyon szokatlan, tíz éve nem volt ilyen. Néha nem tudom magam visszafogni, és őrülten csapkodok, hangosabban szurkolok. Nehéz ez így a távolból, a pályán sokkal könnyebb lenne
– mondta lapunknak.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!