Papnak szánták, világklasszis kapus lett belőle – Százéves lenne ma a Fekete Párduc

Nem szeretett védeni, mert úgy vélte, mindig azoké a dicsőség, akik gólt szereznek, és azoké a szégyen, akik gólt kapnak. Szerencsére aztán meggondolta magát Grosics Gyula, és minden idők egyik legjobb hálóőre vált belőle. Az Aranycsapat kapusa 100 éve született, és ugyan 11 és fél éve, 88 éves korában elhunyt, a neve, emléke mindvégig fennmarad, amíg világ a világ.

Az Aranycsapat kapusa, a híres „Fekete párduc” százévvel ezelőtt született Fotó: Mirkó István

Emlékezetes napra virradt ma a magyar labdarúgás. Ugyanis száz éve, 1926. február 4-én született Grosics Gyula olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes legenda, az Aranycsapat kapusa, a nemzet sportolója. A világon mindenhol ismerték a becenevét – ő volt a híres Fekete Párduc –, amit azért ragasztott rá a honi sportsajtó, mert ő volt az első kapus, aki fekete mezt viselt a pályán. Mégpedig az édesanyja kedvéért, aki papnak szánta a fiát. 

A híres Aranycsapat: Lóránt Gyula, Buzánszky Jenő, Hidegkúti Nándor, Kocsis Sándor, Zakariás József, Czibor Zoltán, Bozsik József, Budai II László, guggol: Lantos Mihály, Puskás Ferenc, Grosics Gyula Fotó: Fortepan / Erky-Nagy Tibor

Grosics Gyula sokáig szégyennek tartotta a kapusposztot

A 86-szoros válogatott Grosics Gyula Dorogon látta meg a napvilágot, itt is kezdett futballozni. Az iskolai mérkőzéseken jó reflexei miatt a kapuba tették, noha ő csatár szeretett volna lenni. Vélhetően sokan áldják a sorsot, hogy végül megbarátkozott a poszttal, hiszen a világ egyik legjobb kapusa vált belőle.

Nem szerettem védeni. Mindig azoké a dicsőség, akik gólt szereznek, és azoké a szégyen, akik gólt kapnak. Persze később, befutott kapusként már megváltozott erről a véleményem 

– nyilatkozta már később, amikor befejezte az aktív pályafutását.

A Dorogi Bányász NB II-es felnőtt csapatának kapujában 1940-ben mutatkozott be. 1944-ben megnyerték a másodosztályú bajnokságot, majd a Magyar Kupában elődöntőbe, 1945-ben pedig az NB I-be jutottak. Grosics 1947-ben Budapestre került a MATEOSZ, majd a Teherfuvar SE csapatához. A MATEOSZ államosítása után bevonultatták, a sportélet szovjet mintára történő átszervezése során 1950-ben a Bp. Honvédbe igazolt, bár a helyesebb kifejezés inkább vezényelték volt:

• a Honvéd színeiben 390 bajnoki mérkőzésen védett 
• háromszoros bajnok (1950, 1952, 1954) lett. 

A kispesti egyesület akkoriban a világ legjobb klubcsapata volt, ahol az Aranycsapat játékosainak többsége játszott.

Grosics Gyula, a Budapesti Honvéd SE csapatának kapusa volt Fotó: Fortepan/Faragó György

Rendszerellenessége miatt többször is bajba került

A nehéz természetű labdarúgót, akinek nyakában mindig kereszt lógott és nem volt hajlandó az elvárt összegben békekölcsönt jegyezni, 1949-ben „disszidálási szándék" vádjával őrizetbe vette a rettegett Államvédelmi Hatóság, az ÁVH. A válogatottban 1947-ben a magyar–albán (3-0) mérkőzésen mutatkozott be, ám a legkevésbé sem titkolt rendszerellenessége miatt egy évre eltiltották a címeres mez viselésétől. Azonban 1950 májusától már az Aranycsapat alapembere volt. 

• 1947 és 1962 között 86 alkalommal őrizte a válogatott csapat hálóját 
• 59 győztes, 14 döntetlen és csak 13 vesztes mérkőzésen védett 
• összesen 96 gólt kapott, miközben csapata 258 gólt rúgott
• hat alkalommal hívták meg a világválogatottba 
• négyszer jelölték Aranylabdára

Tagja volt az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet, 1953-ban Európa Kupát nyert válogatottnak, pályára lépett „az évszázad mérkőzésén", a londoni Wembley Stadionban az angolok elleni 6:3 során,  majd az 1954-es, 7-1-re megnyert budapesti visszavágón. Az 1954-es berni világbajnokságon – abszolút esélyesként, hatalmas csalódásra – ezüstérmes lett a válogatott, miután 2-0-ás előnyről 3-2-re kikapott az NSZK nemzeti csapatától. 

A berni vb döntő elvesztése után idehaza spontán tüntetések robbantak ki, Grosicsot is bűnbaknak kiáltották ki. Máig tisztázatlan okokból hazaárulással vádolták meg, egy évre mindennemű sporttevékenységtől eltiltották, házi őrizetbe helyezték.

Miután egyszerűen nem találtak nála jobb kapust, 1956-ban visszakerült a válogatottba, és az 1958-as és 1962-es világbajnokságon is tagja volt magyar együttesnek. A forradalom idején részt vett a Honvéd illegális dél-amerikai túráján, de 1957 nyarán a hazautazás mellett döntött és ismét a tatabányai csapatnál védett. 

A mérkőzés, amit Grosics Gyula az Aranycsapat valamennyi játékosával együtt legszívesebben kitörölt volna a futballtörténelemből: Wankdorfstadion, NSZK–Magyarország 3-2 vb-döntő Fotó: Fortepan / ETH Zürich

A nagy álma is valóra vált, leigazolta a Ferencváros

Visszavonulását 1962-ben a chilei világbajnokságon jelentette be Grosics, mert a Magyar Labdarúgó-szövetség nem járult hozzá, hogy a Ferencvároshoz igazoljon. Legendás fekete mezét 1962. október 14-én, a jugoszlávok ellen öltötte utoljára magára. Negyvenhat évvel később, 82. születésnapján a Fradi jelképesen leigazolta, s 2008. március 25-én a zöld-fehérek kezdőcsapatában kapott helyet. Az angol másodosztályú Sheffield United elleni mérkőzés első percében egy hazagurítás után, a nézők vastapsa között vonult le a pályáról. 

A legendás kapus nagyszerű érzékkel irányította a védelmet. Szükség esetén kapuját messze elhagyva igyekezett hárítani, a labda pontos továbbításával gyors ellentámadások indítására is lehetőséget adott, ezért emlegették a válogatott „negyedik hátvédjeként”. 

Különösen ruganyossága és reflexei voltak egészen kiválóak, nevét éveken át a világ legjobb kapusai között emlegették. Az évszázad legjobb magyar kapusának szavazták meg, 1999-ben a világ tíz legjobb kapusa közé választották.

1960-ban edzői, 1965-ben sportszervezői oklevelet szerzett, több csapat szakmai munkáját irányította, majd a Volán SC egyesületi elnökeként ment nyugdíjba. A rendszerváltás után, 1990-ben az MDF színeiben indult az országgyűlési választásokon. Hosszas betegeskedés után 2014. június 13-án, nyolcvannyolc éves korában hunyt el.

A legendás 6:3-nak az ötvenedik évfordulója alkalmából az Aranycsapat tagjai, Grosics Gyula és Buzánszky Jenõ közösen emlékeztek az „évszázad mérkőzésére” Fotó: MW Archívum

Grosics Gyula elismerései

• 1952-ben az év sportolója, 
• 1959-ben az év labdarúgója lett, 
• 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 
• 1994-ben tagja lett a Halhatatlanok Klubjának, 
• 1995-ben a MOB Olimpiai Érdemérmet és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Érdemérmét, 
• 1996-ban a Magyar Örökség díjat vehette át,
• 2001-ben és 2013-ban Csík Ferenc-díjat, 
• 2007-ben Szent István-díjat, 
• 2008-ban a Magyar Szabadság Napja-díjat kapott. 
• 2009-ben Prima Primissima Díjat kapott, 
• 2011-ben a Nemzet Sportolója lett. 

Az újbudai Budai Sport Általános Iskola 2008-ban az ő nevét vette fel, 2009-ben Gyulán megalakult a Grosics Gyula Katolikus Labdarúgó Akadémia, a Szeged-Csanád Grosics Akadémia csapata az NB II-ben szerepel. 2018-ban a budapesti Bikás parkban, 2019-ben Szegeden állították fel egész alakos szobrát, 2011-ben róla nevezték el a tatabányai futballstadiont. 1963-ban jelent meg Így láttam a kapuból című könyve, életéről 2011-ben Keresztlécen címmel készült dokumentumfilm. A pályafutásával kapcsolatos emléktárgyak, relikviák 2016-ban a Puskás Intézethez kerültek.