Papnak szánták, világklasszis kapus lett belőle – Százéves lenne ma a Fekete Párduc

Nem szeretett védeni, mert úgy vélte, mindig azoké a dicsőség, akik gólt szereznek, és azoké a szégyen, akik gólt kapnak. Szerencsére aztán meggondolta magát Grosics Gyula, és minden idők egyik legjobb hálóőre vált belőle. Az Aranycsapat kapusa 100 éve született, és ugyan 11 és fél éve, 88 éves korában elhunyt, a neve, emléke mindvégig fennmarad, amíg világ a világ.

Az Aranycsapat kapusa, a híres „Fekete párduc” százévvel ezelőtt született Fotó: Mirkó István

A mérkőzés, amit Grosics Gyula az Aranycsapat valamennyi játékosával együtt legszívesebben kitörölt volna a futballtörténelemből: Wankdorfstadion, NSZK–Magyarország 3-2 vb-döntő Fotó: Fortepan / ETH Zürich

A nagy álma is valóra vált, leigazolta a Ferencváros

Visszavonulását 1962-ben a chilei világbajnokságon jelentette be Grosics, mert a Magyar Labdarúgó-szövetség nem járult hozzá, hogy a Ferencvároshoz igazoljon. Legendás fekete mezét 1962. október 14-én, a jugoszlávok ellen öltötte utoljára magára. Negyvenhat évvel később, 82. születésnapján a Fradi jelképesen leigazolta, s 2008. március 25-én a zöld-fehérek kezdőcsapatában kapott helyet. Az angol másodosztályú Sheffield United elleni mérkőzés első percében egy hazagurítás után, a nézők vastapsa között vonult le a pályáról. 

A legendás kapus nagyszerű érzékkel irányította a védelmet. Szükség esetén kapuját messze elhagyva igyekezett hárítani, a labda pontos továbbításával gyors ellentámadások indítására is lehetőséget adott, ezért emlegették a válogatott „negyedik hátvédjeként”. 

Különösen ruganyossága és reflexei voltak egészen kiválóak, nevét éveken át a világ legjobb kapusai között emlegették. Az évszázad legjobb magyar kapusának szavazták meg, 1999-ben a világ tíz legjobb kapusa közé választották.

1960-ban edzői, 1965-ben sportszervezői oklevelet szerzett, több csapat szakmai munkáját irányította, majd a Volán SC egyesületi elnökeként ment nyugdíjba. A rendszerváltás után, 1990-ben az MDF színeiben indult az országgyűlési választásokon. Hosszas betegeskedés után 2014. június 13-án, nyolcvannyolc éves korában hunyt el.

A legendás 6:3-nak az ötvenedik évfordulója alkalmából az Aranycsapat tagjai, Grosics Gyula és Buzánszky Jenõ közösen emlékeztek az „évszázad mérkőzésére” Fotó: MW Archívum

Grosics Gyula elismerései

• 1952-ben az év sportolója, 
• 1959-ben az év labdarúgója lett, 
• 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 
• 1994-ben tagja lett a Halhatatlanok Klubjának, 
• 1995-ben a MOB Olimpiai Érdemérmet és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Érdemérmét, 
• 1996-ban a Magyar Örökség díjat vehette át,
• 2001-ben és 2013-ban Csík Ferenc-díjat, 
• 2007-ben Szent István-díjat, 
• 2008-ban a Magyar Szabadság Napja díjat kapott. 
• 2009-ben Prima Primissima díjat kapott, 
• 2011-ben a Nemzet Sportolója lett. 

Az újbudai Budai Sport Általános Iskola 2008-ban az ő nevét vette fel, 2009-ben Gyulán megalakult a Grosics Gyula Katolikus Labdarúgó Akadémia, a Szeged-Csanád Grosics Akadémia csapata az NB II-ben szerepel. 2018-ban a budapesti Bikás parkban, 2019-ben Szegeden állították fel egész alakos szobrát, 2011-ben róla nevezték el a tatabányai futballstadiont. 1963-ban jelent meg Így láttam a kapuból című könyve, életéről 2011-ben Keresztlécen címmel készült dokumentumfilm. A pályafutásával kapcsolatos emléktárgyak, relikviák 2016-ban a Puskás Intézethez kerültek.