„Szomorú, igazán gyötrelmes és egyszerűen dühítő. Továbbra is azon leszünk, hogy megvédjük és javítsuk az afroamerikaiak életét, amíg a mélyen gyökerező rasszizmust országunkban teljesen ki nem irtjuk.” Michael Jordan sokak érzését öntötte szavakba ekképpen George Floyd meggyilkolása után; mi több, szavainak azzal adott nyomatékot, hogy bejelentette, a következő tíz évben százmillió dollárral támogatja a rasszizmus elleni küzdelmet.
Jordan sokakat meglepett a kiállásával, hiszen játékosként távol tartotta magát a politikától, s még egy éve is így jellemezte önmagát:
„Sosem éreztem magam aktivistának, csak kosárlabdázónak.”
Ez utóbbi kijelentése a karantén hónapjainak legnagyobb sportcsemegéjében, az ESPN gyártásában készült The Last Dance (Az utolsó tánc) című tízrészes dokumentumfilm-sorozatban hangzott el, amely – természetesen Michael Jordannel a középpontban – a Chicago Bulls kilencvenes évekbeli szárnyalásának, a hat NBA-győzelemnek a történetét és kulisszatitkait mutatja be lebilincselően.
Az utolsó tánc – film Jordanről, tabuk nélkül
A film nagy értéke, hogy tabuk nélkül tárja elénk nem csupán Michael Jordant, a szupersztárt, hanem a hétköznapi, szabad szájú, és olykor esendő embert. Így nem maradhatott ki belőle azon eset felidézése sem, amikor a még a bajnoki címek előtt álló, de már a liga legjobbjaként számontartott játékos 1990 júniusában visszautasította az észak-karolinai szenátorválasztáson a demokraták jelöltje, a színes bőrű Harvey Gantt támogatását a rasszistának bélyegzett republikánus Jesse Helmsszel szemben (aki végül győzött is). Mi több, a véleményét felettébb cinikusan fejezte ki.
„A republikánusok is vesznek tornacipőt.”
Ez a mondat szaladt ki a Nike frontembereként Jordan száján, amit azóta számtalanszor a fejére olvastak. Amikor a filmet forgatva újfent szembesítették vele, Jordan így reagált: „Nem korrigálom azt a kijelentést, mert poénból, csak úgy spontán szaladt ki a számon, a buszon Horace Granttel és Scottie Pippennel beszélgetve.” Majd az eset hátterét a következőképpen mesélte el: „Az anyukám megkért, hogy álljak ki Gantt mellett. Mire én azt mondtam, nem beszélek ingyen valakiről, akit nem ismerek, de küldök neki anyagi támogatást. És így is tettem.”