A női vízilabda-válogatott még nem jutott ki a tokiói olimpiára, sőt éppen pár nappal a trieszti kvalifikációs torna előtt szólt közbe a járvány, amely előbb csak a selejtező, majd az olimpia elhalasztását is kiváltotta.
– Kétszer beszéltem a közelmúltban Bíró Attila szövetségi kapitánnyal, utóbb akkor, amikor Thomas Bach bejelentette, hogy 2021-re csúszik a tokiói olimpia – mondta a pszichológus, aki az utóbbi években úgy „trenírozta” Keszthelyi Ritáékat, hogy – hite szerint – most könnyebben megbirkóznak a hirtelen támadt céltalanság és tétlenség okozta kihívásokkal.
– A lányok ebből a szempontból előnyben vannak, mert az utóbbi két évben, amióta konkrétan Tokióra készülnek, folyamatosan arra kondicionáltam őket, hogy mindig a soron következő pillanat a legfontosabb. Tehát: tudatosan az itt és most jelenti a célt, erre kell készülniük, nem pedig valami homályos, hónapok, esetleg egy év múlva bekövetkező eseményre, mint amilyen az olimpia. Ezt vertem beléjük az eltelt két évben, nagyon sok beszélgetésen keresztül, sőt leírva is. És ennek hozadékaként meggyőződésem, hogy többségük megfelelően fog reagálni erre az előre nem látott helyzetre. Persze lesznek olyanok, akik megijednek, hogy most mi lesz, hogyan lesz, de általában az ilyen krízishelyzetek mutatják meg, ki mennyit ér, ki mennyire erős lélekben.
Adja magát a kérdés: az olimpia elnapolása bizonytalan időre nem teszi-e hirtelen céltalanná annak az élsportolónak az életét, akinek szinte percre kiszámított felkészülési programja volt egészen 2020. július 24-ig?
– Dehogynem! Pontosan erre lenne gyógyszer az itt és most szemléletének tudatos kialakítása, ami – el kell ismernem – rettenetesen nehéz. Eddig ugyanis a sportolónak mindig mások mondták meg, hogy mit kell csinálnia, úgyszólván felesleges volt az önálló gondolkodás, most azonban elveszett ez a mankó, neki kell rögtönöznie. Ha úgy tetszik, ezekben a vészterhes napokban válik felnőtté a sportoló! Ennek a koronavírus-járványnak ez a szimbolikája; mostantól fogva a sportoló önmagáért vállal felelősséget, nem mások – edzők, sportvezetők, menedzserek – teszik ezt meg helyette. Ki kell alakítaniuk a saját életüket. Persze rengeteg sportoló elbukik, de akik erősek, azok megacélozódva kerülnek ki ebből a példa nélküli helyzetből.