Két hete azt írtuk: „ nem törődik a nyilvánosság tájékoztatásával az Emberi Erőforrások Minisztériuma [ ]” Lapunk ugyanis hiába kereste információért a tárcát (a Híd a munka világába elnevezésű roma botrány részleteiről érdeklődtünk volna – de nem is ez a lényeg); hiába hívtuk huszonháromszor (!) telefonon a sajtóosztály vezetőjét, helyettesét, választ egyetlenegyszer sem kaptunk, a készüléket egyszer sem vették fel. Azaz egyszer igen, amikor idegen telefonról tárcsáztunk Az idézett mondatrészt most ekképp pontosítjuk: „ nem törődik a Magyar Nemzet olvasóinak tájékoztatásával az Emberi Erőforrások Minisztériuma [ ]” Ugyanis nem a teljes nyilvánosságot, „csak” lapunkat – pontosabban lapunk olvasóit – fosztotta meg információitól Balog Zoltán tárcája. Nem mindegy. A kirekesztés a Magyar Nemzet olvasótáborának szólt, őket nem méltatta – nem először – válaszra a tekintetes tárca.
A Népszavának például készséggel elmondta a minisztérium, amire mi is kíváncsiak lettünk volna. A kőkeményen ellenzéki lapnak igen, a kritikus hangon is megszólaló jobboldali újságnak nem (Csak zárójelben: a Népszavát meg a roma szervezet vette semmibe. Az ORÖ-elnök egész nap „házon kívül tartózkodott”, az e-mailekre nem érkezett válasz.) Nem, dehogy a Népszavával van bajunk. Ők tették a dolgukat, kérdeztek és – ahogyan Európában szokás – választ kaptak az olvasóik. A mieink nem.
Persze, hogy nem a roma ügyről van szó A sorból kilógó nemzeti sajtó leckéztetése zajlik. De vajon célt ér-e ez az esztendeje tartó, kisstílű, hivatali bosszú – miért is?
