Dacára, hogy műemlék, lebontja a volt Radetzky-laktanyát tulajdonosa, a HB Reavis nemzetközi ingatlanfejlesztő vállalat. S miért ne tehetné? A műemlék titulus a mai Magyarországon semmit nem jelent. Így a kivitelező felvonult a Duna-parti Bem téren álló ingatlannál, s az 1840 körül épült magtárszárnyról le is szedte a cserepeket. Egy 2010-ben kiadott építési engedély alapján bontanak – hogy az érvényét veszítette, arra fütyülnek. Az arcátlan tempó nemcsak az örökségvédőket, a helyi lakosokat is megdöbbentette, hisz a XIX. századi laktanya és a klasszicista stílusú katonai élelemtár a Monarchia korabeli katonai építészet egyik utolsó emléke. (A laktanya viharos XX. századot tudhat maga mögött: 1921-ben tűzvész pusztította, falai közt 1944–45-ben a Gestapo, a Rákosi-korban az ÁVH kegyetlenkedett, a kádári időkben a mihaszna Munkásőrség lopta itt a napot. A rendszerváltás után az MDF-nek adott otthont, s bejárata elől, a Bem-szobortól indult el a forradalmi tömeg 1956. október 23-án). A tervek alapján a szomszéd házak fölé magasodó, 32 ezer négyzetméter alapterületű, hétszintes, üveg-acél irodamonstrumot építenek, megtartva a régi homlokzat egy-két töredékét. A Magyar Patrióták Közössége – mint hasonló esetekben mindig – tiltakozott a bontás miatt. Ismerve a hazai viszonyokat, azt is írhatnám: kiáltott egyet a pusztába. „Egyesületünk megengedhetetlennek tartja a műemléki és világörökségi védelem alatt álló épület lebontását ( ) az annak alapjául szolgáló engedély nem a műemléki engedélyezési feladatokat ellátó hatóságtól származik.” Nem lepne meg, ha a hivatalosság röviden válaszolna: „Na és?”
Nemzeti Hadsereg
Horthyval ijesztgettek
1918-ban ezen a napon kiáltotta ki gróf Károlyi Mihály az első népköztársaságot, egy évre rá ekkor vonult be „fehér lován” a fővárosba Horthy Miklós, a Nemzeti Hadsereg fővezére.
