Az ördög a szerződési feltételekben rejlik. Ezt persze már régóta tudjuk, de mivel makacs az ördög, érdemes ezt újra és újra tudatosítani.
A Közép-magyarországi Fogyasztóvédelmi Egyesület is így okoskodhatott, amikor bíróságon támadta meg a nyájas reklámjairól ismert UPC Magyarország Kft. egyik szerződését, konkrétabban annak egyik elgondolkodtató pontját. A fogyasztóvédőknek a cég fizetésifelszólítás-díjával kapcsolatban volt bajuk; ahogyan maguknak a fogyasztóknak és a jóérzésű embereknek – végül magának a bíróságnak is.
Nem mennék bele a kacifántos nyelvezetű UPC-szerződésrészlet tételes ismertetésébe, a lényeg: amennyiben a fogyasztó elmulasztaná az esedékes díjbefizetést, köteles a felszólítás költségét (hatszáz forintot) a UPC-nek megtéríteni. Ez így, elsőre nem különösen riasztó, a felperes – és a bíróság – szerint azonban a feltételek ebben a formában lehetővé teszik „a tényleges költségek összegét meghaladó díj érvényesítését”. Figyeljünk csak! A szolgáltató megteheti, mondjuk, hogy tíz e-mailt küld egy nap a késedelembe került fogyasztónak – ugyan, ki tartja vissza ettől? –, így aztán tízszer hatszáz, vagyis hatezer forintot követelhet a szerződés szerint. Hoppá! A hatszázát neki! Sok hatszáz sokra megy.
A UPC fontosnak tartotta közleményben jelezni, „ez a fajta díjhasználat nem egyedi, más hazai szolgáltatók gyakorlatában is előfordul” (értsd: mások is trükköznek – a szerk.), vagyis alkalmazása „nem törvényellenes” – magyarázza el a frankót a jogerős ítéletet hozó bíróságnak a UPC. Ide most írnék egy cifrát…
