Az érintettek háborognak, a nemzetgazdasági tárca hajthatatlan: őszre elkészül az a törvénytervezet, amely 2017-től szoros állami felügyelet alá vonja a pénzügyi revizorokat (könyvelőket, adószakértőket, könyvvizsgálókat stb.). A parlament tavaly tavasszal, a brókerbotrányok kipattanása után döntött úgy, külön hatóságot kell fölállítani a hasonló esetek megelőzésére. Fölvetődött ugyanis, hogy a zsivány elkövetők mellett a revizorok és a tanácsadók is felelősek a lába kelt milliárdokért. Az érintettek persze visszautasították a „képtelen vádakat”. Még hogy tudtak volna a kétes ügyletekről! Szerintük a brókerbotrányok emlegetése csak ürügy a rég tervezett hatósági beavatkozásra. Az is elhangzott, a felügyelet létrejötte ellentétes a kormányzat sűrűn emlegetett bürokráciacsökkentési törekvéseivel. (Emiatt alighanem a szolgáltatások árai is nőnek.) Hozzáfűzték, ha az állam felügyeli őket, elveszítik a megbízók bizalmát; olyan dolgokba se fogják majd beavatni őket, „amikről jó, ha tudnak”.
A szakma ellenérzései új megvilágításba helyezik a revizor személyét. Eddig úgy tudtuk, ő az, akit azért fizetnek, mert észreveszi a svindlit. A könyvvizsgáló revizor néhány apró rutinművelettel leleplezi a trükkel próbálkozó haramiát. Ehhez képest most közlik: ők csupán a részletekkel foglalkoznak, a nagy egészre „nincs rálátásuk”. (Nem látják a fától az erdőt.) Revizorék arról győzködik a nyilvánosságot, disznóság akkor is történhet, ha az oda vezető út tükörsima. Értsd: attól, hogy stimmel a mérleg, a házi pénztár, az üzleti terv stb., még simán piacra kerülhet százötvenmilliárd forintnyi hamis kötvény. Ha viccnek szánták, gyönge.
