A Tarsoly-villában annak idején lefoglalt, patinásnak hitt óragyűjtemény (Breitling, Rolex, Philipe Patek) valójában egy tizennégy darabból álló, takaros gagyikészlet. A Blikk birtokába került nyomozati iratok szerint olcsó, pár tízezer forintos utánzatokról van szó. Azt nem tudni, Tarsoly Csaba kérkedési szándékkal, „mutatóba” vásárolta-e a „sokmilliós” órákat, netán a Quaestor-vezért bepalizta az ékszerész – végül is mindegy. Bár az egész alig több egy színes hírnél, tovább árnyalja a gyanúsított haramia személyiségét. (Sötétet árnyalni? Hm.) A harmincezer elkeseredett Quaestor-károsult egyébként sem az órák értékesítéséből befolyó pénzben reménykedett – ők az állam segítségére várnak. Pontosabban a hatóságokkal van bajuk. Az ő véleményük változatlan: a nyomozók összejátszottak Tarsoly Csabával, amikor – érthetetlen okokból – két hetet vártak, mielőtt zár alá vették a latort, majd a – megmaradt – vagyonát. Merthogy hősünk élt ám a lehetőséggel! Gondosan összecsomagolt pakkjait szomszédjai szerint teherautó vitte el éjszaka. Emellett a számláit is precízen „elrendezte”; amikor érte jöttek, alig néhány milliócskát tudtak lefoglalni.
Ha van valami „haszna” a brókerbotránynak, talán az, hogy az állam végre a fejéhez – vagy ha úgy tetszik, Tarsoly gagyi órájához – kapott: lehet, hogy el kellene gondolkodni a könyvvizsgálók legendás függetlenségén? Életszerű, hogy egy ilyen álrolexes zsivány képes éveken át az orránál fogva vezetni csapatnyi tanult revizort? Elfogadható-e az a könyvvizsgálói „magyarázat”, hogy ők csupán a részleteket nézik, a nagy egészre nincs rálátásuk? Vagy ez is gagyi, mint Tarsoly Csaba órái?
