Valami nincs rendjén a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) körül. A tavalyi viták, lemondások után most a közönség hiánya miatt keseregnek a szervezők. Az új vezetés – nem tudni, miért – gyakorlatilag kettészakította a rendezvényt: a versenyprogramot a színház épületében hagyta, a többi műsort viszont a kedvelt belvárosi helyszínekről áthelyezte a Kodály Központba és a Zsolnay kulturális negyedbe, ahol most tíz-húsz fős csoportocskák vándorolnak egyik előadásról a másikra. Jellemző, pár napja két jó nevű külföldi együttes koncertjére még ötven embert sem sikerült összeverbuválni. (Aki elővételben vette meg a 4000–6000 forintos jegyet, meghökkenve tapasztalhatta, hogy az utolsó napokban már ezer forintért árusítottak akciós belépőket.) Hogy emellett mi lehet a megcsappant érdeklődés oka, arra legföljebb a kritikusok tudnának válaszolni – ha lenne rá alkalmuk. Csakhogy az idők során gyakorlatilag megszűntek a délelőtti szakmai beszélgetések. Ezek a találkozók úgynevezett opponensek közreműködésével zajlottak, ám sok résztvevőt zavart a bírálatuk. Pár éve afféle áthidaló megoldásként a POSZT-ra érkező színház – tessék megfogódzni! – maga választhatta meg a bírálóját, ám még ezt is nehezményezték a résztvevők Kritika tehát ma már nincs a POSZT-on. Mondják, nem illik abba a reformba, amit az új vezérkar meghirdetett. Tapsolni lehet, kritizálni nem
Nekem erről a nem túl távoli szocializmus jut az eszembe. Kritikust ott sem alkalmaztak (házi „opponenst” se nagyon), tapsolni viszont bátran lehetett. Sőt, elvárták! Az eredmény ismert.
