Bár a lakossági rezsicsökkentés dicséretes törekvés, előfordulhat, hogy visszájára fordul az igyekezet. Mint például annál a belügyminisztériumi rendeletnél, amely kimondta: július elsejétől évi egy helyett csak kétévente kötelező a kémények ellenőrzése. Sokakat érintő kérdésről van szó, hiszen nagyjából ötmillió kémény működik idehaza, rengeteg közülük életveszélyes, főképp Budapesten. A kéményseprő-szakszervezet még tavasszal figyelmeztetett: az ellenőrzések ritkítása a szén-monoxid-mérgezések megtízszereződését is okozhatja. Fütyültek rá. Nagyobb baj hál’ Istennek még nem történt, ellenben kiderült, hogy akadozik a kéményseprés azokban a megyékben, ahol a feladatot az országos katasztrófavédelem vette át. (Kevés a szakember, a munkavédelmi felszerelés, ráadásul nem működnek az adatkezelő rendszerek sem.) Noha azt ígérték, július 18-ra mindenütt rend lesz – nem lett rend. A kéményseprő-szakszervezet vezetője időközben népszavazási kezdeményezést nyújtott be, mert szerinte az ellenőrzések ritkítása óriási mértékben növeli a balesetek kockázatát. A Nemzeti Választási Iroda azonban megtagadta a hitelesítést, mondván, „a kérdés nem tartozik az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe, nem felel meg a jogalkotói és választópolgári egyértelműségnek, valamint költségvetési kérdésként értelmezve tiltott tárgykörre vonatkozik”.
Mellesleg az elmúlt években a fogyasztóvédelmi hatóság kétszer is mintavételezte a hazai forgalomban lévő szén-monoxid-érzékelőket. Kiderült: az érzékelők többsége – nem érzékel. Ellenben változatlanul árusítják. Akinél szivárgáskor nem jelzett, az már úgysem reklamál.
