Nincs abban semmi meglepő, hogy már megint rajtunk rugózik az Amnesty International (AI) emberjogi szervezet. A meglepő az lenne, ha a közjóért fáradozó humanisták egyszer a nehezményezett esetek eredőjén is elgondolkodnának keveset. Úgy értem, arra is kíváncsiak lennének, mi válthatja ki a vizsgálatuk tárgyát képező „sajnálatos eseményeket”, amelyekről oly lesújtó véleménnyel vannak. Erre azonban, úgy néz ki, még várni kell. A friss AI-jelentésből is a hagyományos, egyirányú aggodalom sugárzik; azt írják, Magyarország továbbra is rosszul bánik az országba érkező migránsokkal. A magyar–szerb határ szerb oldalán például hatszáznál többen tartózkodnak hevenyészett táborokban, és ezért mi vagyunk a felelősek. Még azokat is „visszalökdössük” Szerbiába, akiknek sikerült átszaggatniuk a drótakadályokat. Milyen dolog ez? Az egész rendszert úgy alakította ki az álnok kormány, hogy az elrettentse a migránsokat. Emellett hosszú és bonyolult a menedékjogi eljárás, túl lassan derítjük ki, milyen nemzetiségűek a türelmetlen jövevények (akiknél gyakran egyetlen dokumentum sincs – a szerk.). Skandalum, füstölög az AI.
Mi lenne, ha egyszer a fölkent humanisták azokat a határ menti parasztembereket is megkérdeznék, akiknek a földjén is át-átgázolnak a kerítésszaggató vándorok? Gondolom, egy-két érvet, kapaszkodót ők is mondanának Rájuk azonban nem kíváncsi a világnézetileg semleges, a politikától szigorúan elhatárolódó szervezet. Az a brigád, amely nemrég adott tippeket a magyar választóknak, milyen trükkökkel szavazzanak érvénytelenül október másodikán. Kik ezek?
