Most meg azon akadt ki az amerikai liberális sajtó, hogy Donald Trump megválasztott elnök nem jelentette be előre, hogy egyik este családjával egy étteremben vacsorázik. Az eset kapcsán tizenhat újságíró-szervezet infantilis levélben emlékeztette a republikánus politikust: Franklin Delano Roosevelt elnöksége óta élő hagyomány az államokban, hogy a sajtó pontosan ismeri, s így követheti az ország első emberének mozgását. Merthogy ugye „bármikor történhet valami fontos” (nemzetközi válság, terrortámadás, merényletkísérlet, katonai konfliktus stb.), és ők a világért sem akarnak lemaradni semmiről sem. Ha például a média annak idején nem tud Kennedy elnök dallasi útjáról, nem születhettek volna meg azok a korszakos történelmi fotók, hangsúlyozták a kollégák, akik szerint maga a sajtószabadság is sérül (ezt nem igazán értem), ha ők nem tudják, hogy aznap hol vacsorázik az elnökük.
Arról nem jött hír, válaszolt-e – a még hivatalába sem lépett – Donald Trump a méltatlankodó újságíróknak. Nem valószínű. Az viszont annál valószínűbb, hogy leendő munkája során sok egyéb ponton is letér majd az elődök nyomdokairól. És ez nem biztos, hogy baj. Egyébként miért is kellene minden lépéséről értesítenie a sajtót? Hogy a merénylettervezők is előre készülhessenek? Na ne már! Talán útvonaltervet is adjon ki ilyenkor az elnöki hivatal? Nem elég, ha a nemzetbiztonságiak tudják, merre jár az elnök? Hazai ellenpéldát mondok: Mátyás király sem doboltatta ki előre, hol fog megjelenni álruhában. Bolond lett volna. (Szorult is a zabszem egy idő után az elkanászodó uraságoknál, nagyon helyesen.) Az egyik kommentelő arról érdeklődik: „Vajon Bill Clinton szólt-e előre a médiának a Monica-programjairól?” Tartok tőle, még a biztonságiakkal sem egyeztetett
