Az Európai Bíróság nemrég meghozott hitelszerződéses döntésének az az érdekessége, hogy nincs benne semmi új. A hitelintézeteket érintő szabályozás ugyanis – miszerint kamat- és költségmentes az a szerződés, amelyben nem szerepel valamennyi lényeges uniós elem – valójában már 2008 óta létezik, csak épp idehaza nem alkalmazták. Talán nem tartották fontosnak, esetleg csak nem akarták fárasztani vele a kuncsaftokat. Azt feltételezni sem merem, hogy zsiványságból kerülték ki a törvényt az apró betűs banki jogászok Ugyan! Arról van szó, hogy az ügyféllel kötött megállapodásban hiánytalanul benne kellene lennie a hitelekre vonatkozó lényeges szerződéskötési elemeknek. Ellenkező esetben az egész, úgy, ahogy van, érvénytelen. Sőt, ezeket a pontokat az ügyfélnek az aláírásával is el kell ismernie, ha a szerződés mellékletében vannak eldugva, hát ott. (Hogy mi minősül „lényeges szerződéskötési elemnek” és mi nem, azon nem kell hajba kapni, ugyanis ott a mindent eldöntő passzus: „lényeges az a szerződési pont, amely nélkül az adós nem tudja pontosan meghatározni, mekkora kötelezettséget vállalt az aláírásával.”) Azt még az Alkotmánybíróság mondta ki anno: ha a bank a szerződéskötéskor nem adta át a kockázatfeltáró nyilatkozatot az ügyfélnek, akkor bizony az árfolyamváltozásból adódó nem kis költségeket neki kell viselnie. Úgy kell az ilyennek!
Én is csak azt tudom javasolni a kesergőknek, amit a devizaügyekre szakosodott ügyvéd: ha van még bennük erő, szufla és revánsvágy, bogarásszák csak át újra azokat a hajdani szerződéseket! Hátha ráakadnak valami banki „bakira”, elügyetlenkedett ügyeskedésre, és akkor És akkor kezdődhet majd egy újabb, végeláthatatlan pereskedés a zsivány pénzintézettel. Ijesztő perspektíva. Tud valaki jobbat?
