Aki azt gondolná, hogy a 2011. évi C. törvény életbelépése után (amely mások mellett a Magyar Boszorkányszövetséget is megfosztotta egyházi titulusától) szétszéledtek a hazai bűbájosok, az téved. Némi utánajárással kideríthető, az 1992-ben alakult szervezet ma is működik, taglétszáma meghaladja a tízezret, sok köztük a főállású boszorkány. „Mágiázunk, jósolunk, és életeket terelünk a helyes irányba” – nyilatkozta egyik potentátjuk nemrég valamelyik internetes oldalon. Állítja, igény van rájuk. (A kilencvenes években, amikor a pápával megáldatták a boszorkányvizet, a hazai klérus megátkozta őket, a híveket pedig figyelmeztette, szóba ne álljanak velük. 1993 őszén, amikor leégett az esztergomi bazilika teteje, boszorkányék ezt úgy kommentálták: „Visszaszállt rájuk az átok ”)
Az egész egy minapi cikkről jutott az eszembe, amely arról tudósított, Romániában ma is virágzó iparág a jóslás és a varázslás. A jövendőmondók – zömük cigány asszony – honlapokon, tévé- és újsághirdetésekben népszerűsítik szolgáltatásaikat (egészségügyi és szerelmi problémák orvoslása, átokszórás stb.) Néhány éve a román állam hivatalos foglalkozássá emelte a tevékenységüket, azóta adófizető vállalkozóként szédítik a szédíthetőket. Persze akadnak gondok. Nemrég vádat emeltek egyikük ellen, akitől ügyfele azt kérte, oldozza el férjétől, kösse össze szeretőjével, rossz szomszédaitól pedig szabadítsa meg. A varázslónő elvállalta, csupán annyit kért, kuncsaftja úsztasson le az Argyas folyón egy vödörben tízezer eurót. Amit persze cinkosai kihalásztak Máskor az egyik médiaszemélyiség adott megbízást egy boszorkánynak, szabadítsa meg a depressziójától, meg az anyja átkaitól – ám az csak a pénzétől szabadította meg.
Mi is mesélhetnénk hasonlókat. Dunának, Oltnak egy a hangja
