Horn Gyula köztéri szobránál, a néhai szocialista miniszterelnököt méltatva rebegett köszönetet a harminc évvel ezelőtti határnyitásért Molnár Zsolt, a párt országgyűlési képviselője. Még a hangja is elcsuklott szegénynek, annyira hatása alá került saját, mikrofonba mondott marhaságainak. Hogy mennyire korszakos tettet hajtott végre ez a kivételes Gyula, amikor 1989 őszén föltekerte a határsorompót!… Több volt az egy szimpla határnyitásnál!… Összehozta a keletet és a nyugatot ez a nagy formátumú államférfi… Köszönjük, Gyula!… stb. Mindezt annak dacára mondta a szónok, hogy az eltelt harminc évben számtalanszor leírták, bebizonyították és levezették: a határnyitós történet egészen másképp volt, mint ahogyan a szocialista történetírás megörökítette. A nyitás szándékát nem Horn Gyula, hanem Németh Miklós akkori kormányfő közölte Mihail Gorbacsovval 1989 tavaszán, majd ugyanő tájékoztatta erről Helmut Kohl kancellárt szeptember 10-én.
Horn csak úgy jött a képbe, hogy ő szaladt be a hírrel a televízió A Hét című műsorának stúdiójába. Elvitte a show-t. Ő lett a „Határnyitó”. (Megjegyzem, Németországban Németh Miklóst tekintik a nyitás hősének – dacára annak, hogy a kerítésátvágásnál is Horn fotóztatta magát a sajtóban. Ő a harapófogót tartotta, Németh Miklós meg a hátát…)
A szónok Molnár Zsolt mentségére szóljon, hogy ő 1989-ben – tizenöt évesen – még nem vett részt efféle eseményeken. Akkortájt szkinhedek társaságában láthattuk, aztán jött az MSZP…
Talán jobban jár, ha a kopaszokkal marad.
