Kirakatper után kirakattemetés. Hatvanöt évvel ezelőtt, 1956. október 6-án több százezer ember vett részt Rajk László újratemetésén – hét évre rá, hogy saját elvtársai koncepciós színdarab részeként felakasztották.
Rajk története „kis színes” a hazai kommunizmus történetéből. Rajk elvtárs alapvetően jó elvtárs volt. Már fiatalon lelkesen bomlasztotta a törvényes rendet, a „felszabadulás” után derekasan kivette részét az egyházak szétverésében, a kékcédulás választásokban, az ellenzék felszalámizásában. Nevéhez fűződik az ÁVO (a későbbi ÁVH) megszervezése. Sőt – de bizarr! –, Rajk is ott bábáskodott az első koncepciós pereknél. Csak azzal nem számolt, hogy az örökké belső ellenséget kereső Rákosinak ő, a potenciális konkurens is kapóra jön… Már csak le kellett játszani a Rajk-pert.
Szaladtak az évek. Meghalt Sztálin, az elzavart Rákosit váltó másik anyaszomorító, Gerő Ernő úgy okoskodott, Rajk rehabilitálásával bizonyíthatja saját nagyszerűségét.
Nem találják ki, ki mondott beszédet az újratemetésen… De bizony, Dobrev Klára nagypapája, Apró Antal. Kicsi a világ. Tóni bácsi, miután elhelyezte a hála és az emlékezetkiesés virágait, ekképp szólott: „Sokakban felmerül a kérdés: vajon mi a biztosíték arra, hogy hasonló törvénytelenségek a jövőben nem fordulnak elő.” Majd mindjárt válaszolt is: „A biztosíték mi vagyunk, kommunisták.”
Hát persze. Két évre rá Tóni bácsiék már Nagy Imrééket akasztották. Ennek lett a „harminc ezüstje” Láriferi mai rezidenciája, a Szemkilövő hegyi villa. Megérkeztünk.
Borítókép: MTI/Mohai Balázs
