Aki kételkedik abban, hogy a szélsőbal és a szélsőjobb egy tőről fakad, elég, ha a Molotov–Ribbentrop-paktumra gondol, esetleg megnézi a Terror Háza Múzeum átöltözőszobáját. Netán csak elmereng Gyurcsány Ferenc és Jakab Péter szenvedélyes kézfogóján. De nézhetjük a párhuzamot áldozati oldalról is: Mindszenty József bíboros-hercegprímást nemcsak a kommunisták küldték rács mögé, de korábban a nyilasok is börtönbe zárták. Ugyanez a kettős kálvária várta a felvidéki grófot, Esterházy Jánost is.
Bár hasonló utat járt be, szerencsésebbnek mondhatta magát a száz éve született Horváth János, akinek tegnap szentelték fel a síremlékét a cecei református temetőben. A két éve elhunyt országgyűlési képviselőt, Szerb Antal tanítványát 1944-ben a nemzeti függetlenségi mozgalomban betöltött szerepéért a nyilasok halálra ítélték, ám sikerült megszöknie a börtönből. Egy évre rá már kisgazda nemzetgyűlési képviselő (angyalföldi körzetében Kádár Jánost győzte le), de hamarosan ő is a kommunisták útjába került, az elhíresült Magyar Közösség-perben koholt vádak alapján kényszermunkára ítélték, és megfosztották mandátumától. A forradalom leverése után előbb az Egyesült Államokba emigrált, s a Columbia Egyetemen végzett tanulmányai után előbb az intézmény oktatója, majd a Butler Egyetem közgazdászprofesszora lett. Innen tért haza, hogy aztán tizenhat éven át a Fidesz országgyűlési képviselőjeként szolgálja a nemzetet. „Nem kerestem sohasem a közéletet, csak láttam, meghallgattam és mondtam dolgokat” – emlékezett vissza 2010-ben az Országgyűlés korelnökeként. „Az emberek hívtak, s én mentem.”
Borítókép: Raffay Dávid szobrászművész, Kövér László, az Országgyűlés elnöke, Tessely Zoltán, a térség fideszes országgyűlési képviselője és L. Simon László, a Nemzeti Múzeum főigazgatója (balról jobbra) a száz éve született Horváth János, az Országgyűlés volt korelnöke domborművének avatóján a Fejér megyei közéleti panteonban, Kápolnásnyéken 2021. november 5-én (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
