Az obsitos közbeszól

Schmidt Mária minapi cikkében (PestiSrácok) arról – is – ír, hogy újra kell gondolnunk az általános hadkötelezettség visszavezetését: „A háború, mint látjuk, egyáltalán nem veszett ki a világból, még Európából sem, sőt ott folyik a határainkon.” Az ATV megkereste a Honvédelmi Minisztériumot, mit gondolnak a javaslatról. „Schmidt Mária álláspontja a sorkötelezettségről a professzor asszony magánvéleménye, semmiben sem egyezik a kormány álláspontjával” – hangzott a rövid válasz.

Pilhál György tartalékos honvéd is hozzáfűzne pár szót (civilben, persze). A fene sem akart katonának menni annak idején. Húztuk-halasztottuk a bevonulást, szakorvoshoz szaladgáltunk, hogy papírt szerezzünk saját alkalmatlanságunkról, fegyveriszonyunkról stb. Két évet odaadni az életünkből, hogy elvadult őrmesterek szórakozzanak velünk? Brr!

De… Most, hogy már nincs jó ideje sorkatonaság, kicsit távolabbról nézve csak megkérdezem: és most jobb? Hát hogy néznek ki ezek a mai „legények”? Aki nem fogott valami rendszeres sportfélébe, arra ránézni is elszomorító. Vézna vagy – épp ellenkezőleg – rémesen elhízott fiatalok járnak-kelnek közöttünk, ki romkocsmákban gubbaszt, ki füvekkel babrál, zavaros helyeken múlatja az időt. Semmi tartás, semmi férfias­ság. Nem, dehogy sírom vissza a régi sorkatonaságot! Valami köztes kellene. Egy afféle „gatyába rázós”, három-négy hónapos kiképzés. Ahol rendre, fegyelemre, hajnali ébresztőkre, bajtársiasságra szoktatják a fiatalokat. Abba nem rokkanna bele sem ő, sem az államkincstár. Sőt, jól járna mindkettő! Az ifjú karaktert, önbizalmat kapna, a haza pedig – ha magasztosan hangzik is –: legényt a gátra.

Borítókép: A Magyar Honvédség 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred díszalegysége az ünnepi felvonuláson, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 174. évfordulóján a győri Szent István úton 2022. március 15-én (Fotó: MTI/Krizsán Csaba)