Schmidt Mária minapi cikkében (PestiSrácok) arról – is – ír, hogy újra kell gondolnunk az általános hadkötelezettség visszavezetését: „A háború, mint látjuk, egyáltalán nem veszett ki a világból, még Európából sem, sőt ott folyik a határainkon.” Az ATV megkereste a Honvédelmi Minisztériumot, mit gondolnak a javaslatról. „Schmidt Mária álláspontja a sorkötelezettségről a professzor asszony magánvéleménye, semmiben sem egyezik a kormány álláspontjával” – hangzott a rövid válasz.
Pilhál György tartalékos honvéd is hozzáfűzne pár szót (civilben, persze). A fene sem akart katonának menni annak idején. Húztuk-halasztottuk a bevonulást, szakorvoshoz szaladgáltunk, hogy papírt szerezzünk saját alkalmatlanságunkról, fegyveriszonyunkról stb. Két évet odaadni az életünkből, hogy elvadult őrmesterek szórakozzanak velünk? Brr!
De… Most, hogy már nincs jó ideje sorkatonaság, kicsit távolabbról nézve csak megkérdezem: és most jobb? Hát hogy néznek ki ezek a mai „legények”? Aki nem fogott valami rendszeres sportfélébe, arra ránézni is elszomorító. Vézna vagy – épp ellenkezőleg – rémesen elhízott fiatalok járnak-kelnek közöttünk, ki romkocsmákban gubbaszt, ki füvekkel babrál, zavaros helyeken múlatja az időt. Semmi tartás, semmi férfiasság. Nem, dehogy sírom vissza a régi sorkatonaságot! Valami köztes kellene. Egy afféle „gatyába rázós”, három-négy hónapos kiképzés. Ahol rendre, fegyelemre, hajnali ébresztőkre, bajtársiasságra szoktatják a fiatalokat. Abba nem rokkanna bele sem ő, sem az államkincstár. Sőt, jól járna mindkettő! Az ifjú karaktert, önbizalmat kapna, a haza pedig – ha magasztosan hangzik is –: legényt a gátra.
További Tollhegyen híreink
Borítókép: A Magyar Honvédség 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred díszalegysége az ünnepi felvonuláson, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 174. évfordulóján a győri Szent István úton 2022. március 15-én (Fotó: MTI/Krizsán Csaba)
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhez
Van, aki papíron szereti
Az újságolvasás reggeli rituálé. Szeletke békebeli hangulat, kávéházi életérzés a múlt századelőből.

A kispadon
Mert a megfáradt embernek kell a merengés.

Ő a Tisza alelnökének példaképe - van kérdés?
Lajosunk jó múltkor azt magyarázta, hogy a mai helyzetben sincs más választás, mint a kíméletlen megszorítás.

Csak lábra célzott
A kis Ferkó a Markó utcai elemiben kezdte tanulmányait, padtársa a későbbi olimpiai úszóbajnok volt.
Véleményváró
Tovább az összes cikkhezA szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhez
Van, aki papíron szereti
Az újságolvasás reggeli rituálé. Szeletke békebeli hangulat, kávéházi életérzés a múlt századelőből.

A kispadon
Mert a megfáradt embernek kell a merengés.

Ő a Tisza alelnökének példaképe - van kérdés?
Lajosunk jó múltkor azt magyarázta, hogy a mai helyzetben sincs más választás, mint a kíméletlen megszorítás.

Csak lábra célzott
A kis Ferkó a Markó utcai elemiben kezdte tanulmányait, padtársa a későbbi olimpiai úszóbajnok volt.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhez
Van, aki papíron szereti
Az újságolvasás reggeli rituálé. Szeletke békebeli hangulat, kávéházi életérzés a múlt századelőből.

A kispadon
Mert a megfáradt embernek kell a merengés.

Ő a Tisza alelnökének példaképe - van kérdés?
Lajosunk jó múltkor azt magyarázta, hogy a mai helyzetben sincs más választás, mint a kíméletlen megszorítás.

Csak lábra célzott
A kis Ferkó a Markó utcai elemiben kezdte tanulmányait, padtársa a későbbi olimpiai úszóbajnok volt.