Kilőve a Holdra – Szekeres Pál, a háromgyermekes vívó címmel interjúkötet jelent meg Antal-Ferencz Ildikó tollából, az Antológia Kiadó gondozásában. Aki leckét akar venni akaraterőből, okvetlenül olvassa el! Főszereplője a most 57 esztendős exvívó az első sportoló a világon, aki olimpián és paralimpián is érmet tudott szerezni. És ez még nem minden…Igazi vívótehetségnek indult a kis Palkó. Horváth Mária felfedezettje, Beliczay Sándor tanítványa már tizenhat esztendősen – alig öt évre rá, hogy először fogott tőrt a kezébe – tagja lett a felnőttválogatott keretnek. Gyorsan jöttek a sikerek, melynek csúcsán (akkor még csak „lépcsőnek” gondoltuk) olimpiai bronzérmet szerzett a szöuli olimpián a tőrcsapat tagjaként. A csaknem végzetes trauma – a gerinctöréssel járó autóbaleset – 1991 tavaszán történt… „Úgy éreztem magam, mint akit kilőttek a Holdra – meséli. – Minden életfolyamatból ki voltam zárva, esélytelennek és reménytelennek láttam a helyzetemet. Egy év rehabilitáció után aztán megtörtént a földre szállás…” Más egyszerűen csak csodának nevezi, ahogyan szárnyakat kapott. A következő nyári játékokon, Barcelonában kerekesszékes tőrvívásban egyéni paralimpiai bajnokságot nyert, négy évvel később megvédte bajnoki címét, sőt kardvívásban is győzött, így háromszoros paralimpiai bajnoknak mondhatja magát. Közben „mellesleg” diplomát szerzett, sportvezető, szövetségi kapitány, később államtitkár-helyettes lett. Nem adta meg magát. Ars poeticája mindnyájunknak szól: „Nem elsősorban versenyeket kell nyerni, hanem az életet. Az ember addig él, ameddig vannak céljai. Nekem még nagyon sok célom van.”
Borítókép: A Nemzet Sportolója, Schmitt Pál is méltatta Szekeres Pált (Fotó: Magyar Paralimpiai Csapat/Facebook)
