Ma, augusztus 23-án Európának nincs sok oka ünnepelni. 1939-ben e napon írták alá Moszkvában a hírhedt Molotov–Ribbentrop-paktumot, amelynek titkos záradékában Németország és a Szovjetunió a lerohant Lengyelország mellett fél Európát is felosztotta egymás közt.
Aki addig kételkedett abban, hogy a szélsőbal és a szélsőjobb egy tőről fakad, csattanós választ kapott.
Ám míg a nácik bukásával a nemzetiszocialista rendszer bűnei megismerhetővé váltak, a máig eleven kommunizmus gaztettei árnyékban maradhattak. A finom Nyugat számára a totalitárius diktatúra csupán a nácizmust jelenti – a kommunizmussal nem volt találkozásuk, arra megengedőn legyintenek…
Talán ha Párizst is Sztálinék „szabadítják fel”, és feledkeznek ott negyven évig, árnyaltabban látnák a kérdést.
De mert nem így történt, a „mértékadó” Nyugat az igazságnak csupán a felét ismeri. A másik feléről csak papol.
Számunkra az öt évvel későbbi, 1944-es augusztus 23-a is emlékezetesre sikerült. E napon jelentette be I. Mihály román király, hogy országa mostantól átáll a szovjet oldalra – katonái nem sokat problémáztak, ettől kezdve már a korábbi szövetségeseiket, a magyarokat és a németeket lőtték. Ilyen egyszerűen történt. Három nappal az átállás után már magyar földön nyomult előre a köpönyegforgató román ármádia.
A hála persze nem maradt el.
A világháborút lezáró párizsi békekongresszus úgy határozott: Románia megtarthatja – „visszakaphatja” – a még Trianonban megítélt koncot. Huszonhat történelmi magyar vármegyét abból a Regnum Marianumból, amelynek alapítójára, Szent Istvánra épp a minap emlékeztünk.
