Ágoston Balázs Rendet akarunk Budapesten! című tegnapi cikkében egyebek mellett azt javasolja, közterületek, intézmények ne viseljék kommunisták nevét. „[…] a fővárosi könyvtárhálózat sem viselheti tovább a gróf Tisza István ellen merényletet tervezgető bolsevik terrorista, Szabó Ervin nevét.” Csatlakozom. (Nekem a máig utcanév-tulajdonos Frankel Leó, a párizsi kommün minisztere a „kedvencem”, aki annak idején amiatt sajnálkozott, hogy visszavonulásuk közben elmulasztották levegőbe röpíteni a templomokat és a palotákat.)
Pápa önkormányzata néhány éve lakossági kezdeményezésre Tisza Kálmán nevét adományozta a korábbi Szabó Ervin utcának. Gróf Tisza Kálmán, a 19. század meghatározó politikusa – 15 évig Magyarország miniszterelnöke – több mecénási szállal is kapcsolódott a városhoz. Szabó Ervin viszont csak annyiban, hogy mint vezető bolsevik ideológus megpróbált rávenni egy kommunista leányt Tisza fiának, gróf Tisza István miniszterelnöknek a meggyilkolására.
Más kérdés, hogy a merénylet a kormányfő lemondása miatt elmaradt; a későbbi, „sikeres” merényletet pedig már nem az anarchista könyvtáros szervezte, merthogy 1918-ban – ma 105 esztendeje – elhunyt.
Az alultájékoztatott utókor számára Szabó Ervin a fővárosi könyvtárhálózat nemes lelkű megszervezője. Ám érdemes lenne megvizsgálni Szabó életművét: létrehozott-e akkora értéket, ami indokolná ezt az örökre szóló elismerést. Mondjuk, vannak-e hasonló érdemei, mint gróf Széchényi Ferencnek, akinek a nevét a másik országos könyvtár őrzi. Amit mellesleg – a Nemzeti Múzeummal egyetemben – ő (gróf Széchenyi István édesapja) építtetett. Vagy csak könyvtárt és merényletet szervezett?
