Kétszer is elolvastam Kovács Attila minapi PestiSrácok-írását – Mentsük meg a Püski Könyvesházat! –, annyira valószerűtlennek tűnt. Arról adott hírt, hogy április végén bezárhat a Püski Sándor alapította könyvesbolt a Krisztina körúton. Az ok prózai: fenntartása ellehetetlenült, gyenge a forgalom, már a nemzeti érzelmű emberek is alig vásárolnak könyveket. „Képtelenség kigazdálkodni a bolt fenntartási költségeit, pedig mindent megpróbáltunk” – panaszolta Püski István, az alapító fia.
Aki netán nem tudná, a Püski Könyvesház nem „egy könyvesbolt”, hanem a magyar kultúra egyik fellegvára. Megálmodója-alapítója, néhai Püski Sándor 1938-ban nyitotta meg első boltját a belvárosi Szerb utcában Magyar Élet Kiadó néven.
A vállalkozás csakhamar a népi mozgalom műhelye lett, szerepe az 1943-as legendás szárszói konferencián tetőzött. Püski a kommunista fordulat után sem tagadta meg elkötelezettségét, míg csak tehette (1950-ig), kiadta és forgalmazta a nemzeti írók könyveit Németh Lászlótól Sinka Istvánon át Szabó Dezsőig. Persze őt is utolérte a diktatúra, hamis vádakkal bebörtönözték.
1970-ben az Egyesült Államokba emigrált.
New Yorkban létrehozta könyvesboltját, amely csakhamar az ottani magyar irodalmi élet központja lett. Nemcsak anyaországi, de külhoni magyar írók műveit is kiadta – egy barbár korban segítette a láncra vert nemzeti kultúrát. Sanyi bácsi a rendszerváltozáskor települt haza, s nyitotta meg a Püski Könyvesházat, amely még kilencvenkilenc évesen bekövetkezett halála után is a nemzeti irodalom igazodási pontja maradt.
És amely ma – nem akarom elhinni a hírt – megszűnni kényszerül. Ha hagyjuk. Szégyen lenne, ha hagynánk!