Kétszáz éve született báró Podmaniczky Frigyes politikus, író, országgyűlési képviselő, a fővárosi közmunkatanács alelnöke. Vagy ahogyan Krúdy Gyula óta nevezzük: „Budapest vőlegénye”. Jeles munkásságáról a Vasárnapi Ujság ezt írta 1884. szeptember 28-i számában:
Az ő ügybuzgalmának lehet tulajdonítani, hogy a főváros általános szabályozási terve a papirosról lekerült, és az életbe átvitetett.
Podmaniczky személyiségéről sokat elárul, hogy miközben a középkori Pest-Budából pazar világvárost épített, ő maga mindvégig a háttérben maradt. Dacára ennek, elképesztő népszerűségnek örvendett, nem véletlen, hogy a báró portréját a Szervita téri borbély a cégtáblájára festette, s tiszteletére még a menetrend szerinti lóvasút is megállt a körúton.
Rég volt, szép volt.
Kései „utódjának” (ha jó ide ez a szó), Karácsony Gergelynek ma nem áll meg a körúti villamos. (Legföljebb ha az esedékes választás előtt elüti…) Igaz, a jelenlegi főpolgármester városvezetési koncepciója némiképp eltér a báróétól. Új idők, új kihívások. Karácsony – „Budapest laklija” – ma szivárványzászló-lengetéssel, biciklisávfestéssel, rovarhotel- és méhlegelő-tervezéssel, illetve polgárpukkasztással próbálja Európához zárkóztatni a magyar fővárost. (A szociális újításoktól sem zárkózik el a városvezető, ilyen például a pesti alsó rakpart szűk járdaszegényére kihelyezett mobilvécé-rendszer – a TikTokra is fölkerült egy itt készült videó; azt látni, amint egy autó kis híján áthajt az árnyékszékről idvezülten kilépő megkönnyebbült kuncsafton.)
Tartok tőle, Karácsonyról nem készül portré a borbélynál.
