Pesti srácok sétányra nevezik át az eddig Horn Gyula nevét viselő XIII. kerületi közterületet, döntött minap a Fővárosi Közgyűlés. (A testületet annak idején nem zavarta, hogy törvény mondja ki: nem viselheti közterület a nevét olyan személynek, aki önkényuralmi rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett. – Na és? – mondaná a néhai pufajkás.)

Jellemző, hogy Karácsony Gergely főpolgármester úgy reagált: nem kifejezetten támogatja a sétány átnevezését. (Na és?) A nyolcvanas évek végén a formálódó ellenzék csupán abban volt egységes, hogy Kádárnak mennie kell. De hogy ki legyen a „hívószó”, Nagy Imre vagy a barikádokon harcoló pesti srác, abban már éles volt a törés… A „reformkommunisták” Nagy Imrében találták meg a hőst. Nem is nagyon csodálkoztunk, hogy egyikük, Horn Gyula hamarosan már Nagy Erzsébettel együtt koszorúzta Nagy Imre sírját. A pufajkás a mártír miniszterelnök lányával…

„Azon döbbenek meg, hogy minden Nagy Imre körül forog, minden róla szól, mintha ő csinálta volna a forradalmat – nyilatkozta az emigrációból hazatért Pongrátz Gergely, a Corvin közi felkelők parancsnoka 1990-ben. – Pedig egész másképp volt. A forradalmat az egyszerű emberek kezdték, a szabadságharcot pedig a fiatalság vívta, a pesti srácok és a bátor vidék”. Ezt Wittner Máriától is hallhattuk, aki azt is hozzátette: amikor jött az orosz invázió, már csak ők álltak a tankok elé… Neki tizenhárom börtönév után előbb a szabadultak megaláztatásával kellett szembenéznie, később a rendszerváltás utáni beilleszkedés gondjaival, majd a forradalom emlékét meghamisító, „sétánynévadó” csökönyös kommunistákkal. Vastag a pufajka.