A mai baloldali pártokkal biztos a bukás, tájékoztatja olvasóit a 83 esztendős Ágh Attila. Mindig nagy érdeklődéssel olvasom a munkásmozgalmi politológusból humoristává lett szerző írásait. Nemcsak meglepő fordulataival hívja fel magára a figyelmet, nyelvezetének Kádár-kori bája is magával ragadó. A Népszava gondozásában megjelenő derűs alkotásai műfajteremtők. Nem elképzelhetetlen, hogy már az átkosban írt munkáiban is tudatosan használta a szatíra eszközeit. Elvégre épeszű ember nem gondolhatta komolyan azokat az épületes marhaságokat, amiket ő A polgári politikai gazdaságtan emberfelfogásának marxi kritikája, netán a Demokratikus szocializmus – A szocializmus alapértékei és a marxizmus hegemóniája című irományaiban közreadott. Álcázott víg­eposz lehetett mindkettő – a rafinált szerző alighanem így próbálta meg belülről bomlasztani a kommunizmust. Emberünk minapi cikke a korábbiakon is túltesz. Frenetikus. „Ezek a mostani baloldali pártok – írja – ódivatú, már réges-régen lejárt elméleteket zsolozsmáznak, és nem képesek az embereket megszólítani. Fogalmuk sincs a modern társadalomról és gazdaságról, az európai uniós politikai életről. […] Az Orbán, takarodj! közhelyén túl nincs érdemi mondandójuk a jelenlegi hazai válságban. Ezért a velük való politikai szövetség a demokratikus törekvések, az új rendszerváltás biztos bukását jelentené a következő választáson.”

Ágh Attila szerint az óbaloldali pártokkal való szövetség bármiféle kompromisszumos megállapodás formájában csak a biztos bukáshoz vezet. „A hazai baloldalnak új pártokra, teljes megújulásra és generációváltásra van szüksége” – írja a megvilágosult szerző. Későn érő típus.