Bár a minap százévesen elhunyt Jimmy Carter – a saját bevallása szerint – jobb volt egykori elnöknek, mint hivatalban lévőnek, s ezért vezette csupán egy cikluson át az Egyesült Államokat, humanitárius tevékenysége a legnagyobbak közé emelte.
Utóbbit mi, magyarok is megerősíthetjük. 1978. január 6-án az ő nevében adta vissza a magyaroknak a Szent Koronát Cyrus Vance külügyminiszter.
Carter hangsúlyozta, az ereklye visszajuttatása nem politikai, hanem lelkiismereti, erkölcsi kérdés volt, lévén az a nemzet múltjának, államiságának szimbóluma.
Arra is kitért, mindennek azelőtt kellett megtörténnie, hogy felnőne egy új generáció anélkül, hogy megértené a Szent Korona szimbolikáját. Nem a regnáló kommunista rendszernek, hanem a magyar népnek adta vissza az ereklyét. (Amerikai kérésre Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára nem vett részt az ünnepélyes eseményen. Rossz szájízünk sajnos így is maradt: a korona átvételéről szóló elismervényt az akkori házelnök, Apró Antal haramia írta alá.)
A hányattatott sorsú szent ereklye éppen huszonöt esztendeje, 2000. január elsején, a millenniumi év nyitányaként került a Nemzeti Múzeumból az Országház kupolatermébe.
Az első miniszterelnöki ciklusát töltő Orbán Viktor a Parlament ünnepi ülésén kijelentette, a Szent Korona teremtette meg annak a lehetőségét, hogy Magyarország Európába lépjen, s már ez is elegendő ok, hogy ne múzeumi kegytárgyként, hanem a magyar állam élő szimbólumaként, a nemzeti egység jelképeként vigyük magunkkal az új évezredbe. (Az ünnepi ülésről csupán a Szent Koronától öklendező SZDSZ maradt távol. Nem hiányoztak.)
