Most, hogy már szabadon lehet írni róla, nem véletlen a sok újságcikk, amely halálának minapi, 80. születésnapján született Szabó Dezső íróról. A dolgok a helyükre kerülnek. Nagy a tartozásunk e különös emberrel szemben, kinek, mint avatott kutatója, Szőcs Zoltán írja:
Minden mondata sikoly volt a hátba döfött nemzet ajkán.
Ma is visszhangzik ez a sikoly.
A megemlékező dolgozatok közül számomra a partiumi születésű Borbély Zsolt Attiláé a legizgalmasabb (Szabó Dezső közéleti iránymutatása – Magyar Nemzet, január 15.), aki „továbbgondolta” az író hagyatékát. Szerinte Szabó Dezső szemléletmódjához kiválóan rímel a nagy elődnél sokkal nagyobb fokú politikai érzékkel megáldott Csurka István „nemzetépítő állam” koncepciója.
Hiszen Szabó Dezső szárnyalását nem kötötte semmiféle ideológia, eszmerendszer. Ő azt kereste, miként lehet a magyarságot a nemzetek versenyében olyan pozícióhoz juttatni, mely ezeréves európai múltja és teljesítménye alapján megilletné.
Ám Borbély nem áll meg Csurkánál. Meggyőződése szerint ugyanis nem nehéz felismerni, hogy Orbán Viktor miniszterelnöknek ugyanez a politikai alapállása: egyensúlyozni a nagy világerők között, megérezve a librációs pontokat külpolitikai síkon, szellemi honvédelemre, az esélyegyenlőség megteremtésére, számbeli és gazdasági gyarapodásra törekedni belpolitikai síkon. Nem véletlen, írja, hogy Csurka István két évvel halála előtt, a 2010-es választás idején a Fidesz mellett tette le a garast: „megérezte a párt miniszterelnök-jelöltjében a dogmamentes nemzetszolgálót.” Szabó Dezső, Csurka István, Orbán Viktor… Már hallom, amint kapkodják a levegőt odaát.
