„A Magyar Tudományos Akadémia maga a velünk élő sztálinizmus” – írta minapi blogjában Schmidt Mária, a XXI. Század Intézet főigazgatója. Hajlok rá, igaza van. Előzmény: az intézmény gazdaság- és jogtudományok osztálya közleményben figyelmeztetett: ha Orbán Viktor meglátogatná az Akadémia alapításának 200. évfordulója alkalmából szervezett eseményt, a résztvevők jelentős része kivonulna a teremből. A tudós társaság a miniszterelnök március 15-én elhangzott beszédére reagált, amelyben poloskákról szólt. Ez pedig – szerintük – több tekintetben is átlépi azokat az írott és íratlan normákat, amelyeket egy jogállamban semmiképpen sem lehet.

A poloskázós aláírók Schmidt Mária szerint régi, masszív elvtársak, akik ma is élethosszig járó privilégiumok sorát élvezik. Egyfajta életjáradékot kapnak, amihez már semmiféle teljesítményt nem kell felmutatniuk. (Palánkai Tibor hajdan az MSZMP Marxista–leninista Esti Egyetem szakosított tagozata számára írt tankönyveket, a volt helyettes államtitkár Mihályi Péter a hazaáruló SZDSZ-ben kavart, Vörös Imre egykori alkotmánybíró pedig pár esztendeje azon merengett, hogyan lehetne a baloldal választási diadala után kétharmados felhatalmazás nélkül új alaptörvényt írni.) Jut eszembe, pár éve néhány sztárfilozófus százmilliós pályázati pénzeket vehetett fel úgy, hogy dolgozataikat nem is a megpályázott témáról készítették. Néhai Heller Ágnes például egy neki tetsző okoskodásért (A tradíció folytonossága és az életmű egységének kérdése Nietzsche, Lukács és Heidegger munkásságában) markolhatta fel a milliókat. A tervezett poloskás kivonulás természetesen már a baloldal 2026-os kampányának része.