Szintet lép a fúziós erőmű

Megkezdődött a világ első erőműméretű fúziós kísérleti berendezésének, az ITER-nek (Nemzetközi Kísérleti Termonukleáris Reak­tor) az összeszerelése. Az ITER az egyik legnagyobb nemzetközi mágneses-fúziós kutatás-fejlesztési projekt a világon, amelyben magyar kutatók és mérnökök is részt vesznek.

Az emberiség egyre több energiát igényel, de egyúttal elvárja, hogy az elektromos áram előállítása a lehető legkisebb környezetszennyezéssel járjon. A szénnel, illetve gázzal üzemelő erőművek nem tartoznak a környezetbarát kategóriába, mint ahogy az atomerőművekkel szemben is erős az ellenérzés a keletkező radioaktív hulladék miatt. A szélkerekek nem mindig forognak, a napelemek éjjel nem termelnek elektromos áramot. A kutatók régi álma, hogy a Földön hozzunk létre egy fúziós erőművet.

Az atomerőművekben atommaghasadás révén nyerünk energiát. A fúzió során az atommagok egyesülésével szabadul fel energia – ez utóbbi zajlik le a Nap belsejében. A fúziós erőmű előnye, hogy nincs radioaktív hulladék, a keletkező sugárzó melléktermék rövid időn belül lebomlik. Az atomerőművek nyersanyagául szolgáló uránkészletek végesek, ezzel szemben a fúziós erőmű működéséhez szükséges deutérium korlátlan mennyiségben nyerhető ki a tengervízből, illetve a trícium is biztosítható. Az egyetlen problémát a magfúzióhoz szükséges több mint százmillió Celsius-fok fenntartása jelenti. Azaz plazmaállapotot (ionizált gázt) kell létrehozni, és éppen ez a legfontosabb megoldásra váró probléma.

A világ legnagyobb magfúziós kísérleti berendezése, az ITER a dél-franciaországi Cadarache-ban épül, a 2006-ban még ötmilliárd euróra becsült eszköz költségvetése manapság 15 milliárd euró­nál jár. A várhatóan 2025-re elkészülő berendezés nem termel majd villamos energiát, a koncepció életképességét kell bizonyítania. Az Európai Unió célkitűzése, hogy 2050-re megépüljön az első, villamos energiát az elektromos hálózatra termelő fúziós erőmű. Az óvatosabbak szerint a magfúzió a század második felében kaphat szerepet.

Magyarországról az Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz tartozó Energiatudományi Kutatóközpont (EK) szakemberei vesznek részt az ITER-programban. A magyar mérnökök tervezték meg a teljes belső rész bekábelezését oly módon, hogy azok húsz évig karbantartás nélkül is működjenek, emellett egyes komponenseket is teszteltek Budapesten. Az EK szakemberei jelenleg is dolgoznak az ITER egyik fontos elemén, az úgynevezett szaporítókazettán, amelynek feladata a fúzió egyik üzemanyagának előállítása lesz az erőművön belül.

Az összeszerelés megkezdése hatalmas mérföldkő a projekt életében, hiszen eddig nagyrészt az épületek és a kiszolgálóegységek építése zajlott. Az első igazi technológiai elemek érkezésével felgyorsul az ITER kivitelezése.