Grönland a világ legnagyobb szigete, történelme legalább olyan izgalmas, mint zord tájai. Az első emberek, akik ide merészkedtek, évszázadokon át dacoltak a sarkvidék kihívásaival. Történetük az alkalmazkodás, a kitartás és a túlélés örök példája.
Grönland neve Vörös Eriktől származik
A 10. század végén Vörös Erik izlandi férfit száműzték – állítólag gyilkosság miatt. Nem sokáig tétlenkedett, hajóra szállt, és nyugat felé indult, ismeretlen vizekre. Hosszú, viharos tengeri útján feltűnt előtte egy hóval borított földdarab. Erik meglátta benne a lehetőséget. Bár a vidék jórészt jég alatt feküdt, „Grönlandnak”, azaz „Zöld földnek” nevezte el – ügyes marketingfogásként. Az új név vonzóbbá tette a helyet a telepesek számára. Hamarosan megalapította az első viking kolóniát a rideg szigeten.
Élet a szélsőségek szorításában
A vikingek nehéz körülmények között éltek. A hideg, a szűkös erőforrások és az anyaországtól való elszigeteltség állandó kihívást jelentett. Mégis sikerült alkalmazkodniuk: gyepfedeles házakat építettek, állattartásra rendezkedtek be, és kis, part menti közösségeket hoztak létre. Nyáron kereskedtek az inuitokkal, akik bőrből és rozmáragyarból készítettek árucikkeket. A kapcsolat békés volt és kölcsönösségen alapult.
A viking kolóniák közel 400 évig fennmaradtak – ami lenyűgöző teljesítmény ebben a környezetben. A 14. századra az éghajlat tovább hűlt. A termesztési időszakok rövidültek, a norvég ellátóhajók pedig ritkultak.
A politikai változások Európában elvonták a figyelmet Grönlandról.
A telepesek egyre nagyobb nélkülözésnek voltak kitéve. Régészeti leletek szerint az állattartás és mezőgazdaság hanyatlott. Sokan elhagyták otthonukat, hogy jobb földeket találjanak. Az utolsó írásos feljegyzés 1410-ből származik. Ezután a viking közösség eltűnt, csak romok és a sagák maradtak.
Kereszténység, kulturális keveredés
A kereszténység érkezése új korszakot nyitott. A közösségek reagáltak a változásra: voltak, akik elfogadták az új hitet, mások őrizték a régi hagyományokat. A két világ találkozása kulturális szinkretizmushoz vezetett, amelyben az északi és a keresztény hagyományok keveredtek. A későbbi századokban a korona által támogatott expedíciók szerződéseket hoztak és feltérképezték a vidéket. A dán uralom modernizálta a jogrendet és az oktatást, de ellenállást is szült.
