A barnamedve és a gladiátorjátékok kapcsolata
A mai Szerbia területén, egy római kori amfiteátrum közelében előkerült barnamedve-koponya új fényt vet az ókori gladiátorjátékok kegyetlenségére. A mintegy 1700 éves maradványok szerint az állat évekig fogságban élt, súlyos sérülésekkel és fertőzésekkel küzdött, mielőtt elpusztult.
„Nem tudjuk biztosan, hogy a medve közvetlenül az arénában halt-e meg, de a bizonyítékok egyértelműen utalnak arra, hogy a sérüléseket a látványosság során szenvedte el” – magyarázta Nemanja Markovics, a belgrádi Régészeti Intézet tudományos főmunkatársa a Live Science-nek.
A viminaciumi amfiteátrum világa
Az arénát a Kr. u. II. században építették, ovális formájával és magas falaival mintegy 7000 néző befogadására volt alkalmas. A koponya egyéb állati csontokkal együtt került elő, köztük egy leopárd maradványaival. A kutatók szerint az arénában leölt állatokat a közelben darabolták fel, a húsukat szétosztották, a csontjaikat pedig egyszerűen eldobták.
A római gladiátorjátékok során a medvéket többféle szerepre kényszerítették.
Harcoltak vadászatra kiképzett gladiátorok, a venatoresek ellen, küzdöttek más vadállatokkal, de részt vettek kivégzésekben is, vagy betanított mutatványokat adtak elő. Az ősi DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy a viminaciumi barnamedve hím volt, a környékről származott, és halálakor körülbelül hatéves lehetett. A radiokarbonos kormeghatározás szerint a Kr. u. 240 és 350 közötti időszakban pusztult el, amikor az arénában rendszeresen rendeztek gladiátorjátékokat.
Brutális nyomok a csontokon
A koponyán egy nagy sérülés nyomai láthatók, ami részben begyógyult, de súlyos fertőzést okozott. A tanulmány szerint ezt a traumát egy lándzsával felszerelt venator idézhette elő. Az állkapcson szintén fertőzésre utaló jelek voltak, míg a szemfogak rendellenes kopása a fogság sajátos következménye: a medvék gyakran rágják a ketrec rácsait.
Ezt a medvét valószínűleg évekig tartották fogságban, így többször is felléphetett a viminaciumi látványosságokon
– mondta Markovics. Bár írott források is említik a barnamedvék felhasználását az arénákban, a most előkerült koponya az első közvetlen régészeti bizonyíték erre. A felfedezés bepillantást enged a római gladiátorjátékok brutalitásába, és megmutatja, milyen kegyetlen sors várt azokra az állatokra, amelyeket az emberek szórakoztatására hajtottak ki a porondra.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
