Jelentősége abban áll, hogy az ősmagyarok időszakának történetei szájról szájra terjedtek évszázadokon át. Anonymus írta le ezeket elsőként, így maradt fenn az utókorra, ezért ismerhetjük, olvashatjuk mi is dicső eredettörténetünket.

Anonymus visszavezette a bibliai időkig a magyarok történetét
Ami biztos, hogy 300 évvel a honfoglalás után írta művét. Feltételezhető, hogy használt korábbi írásos krónikákat is, azok nagy része azonban nem maradt fenn. Nagy valószínűséggel ismerte Regino, prümi apát krónikáját. Művében a magyarok családfáját visszavezeti egészen a bibliai időkig, Góg és Magóg pusztai fejedelmekig. Művéből ismerhetjük meg Emese álmát is.
Emese álma Anonymus művében
Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, amint fentebb mondottuk, nagyon sok idő múltán Mágóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Szcítiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerban Őnedbelia vezérnek Emes nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni, csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak.
Anonymus írt a pogány szokásokról is
Anonymus a magyarokat a hunok leszármazottainak tekinti. Művében olvashatunk a vándorlás időszakáról, a honfoglalásról, a kalandozásokról. Krónikájában visszatérő fordulat a pogány szokások leírása.
Írt pogány temetkezésről, lóáldozatról. Művének írásakor felhasználta a honfoglalás koráról szóló történeti énekeket.
Ezek is szájról szájra, nemzedékről nemzedékre terjedő alkotások voltak, amelyeket csak később jegyeztek le.
Magáról a szerzőről, P. mesterről keveset tudunk. Művében azt írta magáról: „P. nevű mester, egykor a dicsőséges Béla király jegyzője”.