Ellenségből király: kik voltak valójában a gótok?

A gótok nem etnikailag homogén népként lépnek be a történelembe, hanem a Római Birodalom határain, kölcsönhatásban szerveződő csoportokként. Történetüket szinte kizárólag római szerző-krónikások, hivatalnokok, pénzverők közvetítik, görögös toposzok és előítéletek szűrőjén át. A kép mégis elég ahhoz, hogy a 3. századtól követni lehessen felemelkedésüket: először segédcsapat, majd szövetséges, később pedig önálló királyság.

Gótok és rómaiak összecsapása Fotó: Open AI

Traianus Decius márványbüsztje a 3. század közepéről  Fotó: Wikimedia Commons/José Luiz Bernardes Ribeiro

A következő években gót rajtaütések érik a görögországi és kis-ázsiai provinciákat. 269-ben Naisszosznál (Niš) II. Claudius Gothicus császár győz; innen ered a római imperátor „Gothicus” mellékneve. 271-ben Aurelianus visszaveri a gótokat és feladja Dáciát, hogy a birodalom védhetőbb határok közé húzódjon.

II. Claudius Gothicus császár medallionja  Fotó: Wikimedia Commons/Museum of Fine Arts, Boston

332 körül foedus születik I. Constantinus (Nagy Konstantin) és a gótok között. A század közepén működik Ulfila, akit II. Constantius ismer el püspökként. 

A forrásokban egyre gyakrabban jelennek meg a csoportnevek: Tervingek és Greutungok.

Athanarich (körülbelül 365–376) a Tervingek körében hegemóniára tesz szert; iudexként említi Ammianus Marcellinus 4. századi római történetíró. 369-ben Valens császár személyesen tárgyal vele a Duna közepén, semleges területen, egy hajón; a megállapodás ideiglenesen lezárja az ellenségeskedést.

Valens és Athanarich találkozója  Fotó: Wikimedia Commons

 Athanarich vezetése azonban megrendül, ha nem tud elegendő zsákmányt és földet biztosítani híveinek.

Átkelés Rómába: Fritigern és Alavivus

Athanarich után a Tervingek élén Fritigern és Alavivus tűnik fel. 376-ban ők vezetik a gótok átvonulását a római világba – ez lesz a késő antik korszak egyik sorsfordító folyamata. Néhány évtizeddel később Alarich már azt tanulja meg a korábbi kudarcokból, hogy a római udvarral (Honorius nyugat-római császárral) folytatott politikai alkudozáshoz föld és juttatás kell; különben a vezetés összeomlik. A gótok történetének újraértelmezését segíti a régészet, a forráskritika és a modern történetírás. 

Alarich bevonul Athénba  Fotó: Wikimedia Commons/Allan Stewart 

A fennmaradt gót szerzők száma csekély; így a római és gyakran görög keretek uralják a képet. Mégis, a torzító tükrön át kirajzolódik a történeti folyamat: határvidéki csoportok, amelyek Róma militarizált gazdaságába integrálódnak, foedusokkal és segédcsapat-szolgálattal emelkednek fel, majd saját királyságokat alapítanak. A kép nem teljes, de elég ahhoz, hogy Európa késő ókori átalakulását megértsük.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.