Az ősmagyarok hite szerint az égig érő fán keresztül juthatott fel a hős az emberek világából az istenek világába. Az égig érő fa a magyar népi hagyományban több réteget hordoz: kapcsolatot jelent a különböző világok között.
Az égig érő fa jelentése
A fa törzse az alsó világot (alvilág) köti össze a földi világgal és a felső, vagyis az égi világokkal, tehát közvetítő szerepet tölt be az istenek, szellemek és emberek között. Az égig érő fa egyúttal a világ tengelye, amely az égbe nyúlik, gyakran a Nap, a Hold, vagy a csillagok felé.
A magyar népmesékben az égig érő fa gyakran szerepel úgy, mint mint a hőst segítő erő. A mese hőse gyakran felmászik az égig érő fára, hogy elérje a királylányt, a csodás tárgyat vagy a világ csúcsán élő lényt. Ez a mászás a fejlődés és próbák jelképe, ahol a fa a hős személyes fejlődését, kalandozásait is szimbolizálja.
Az égig érő fa tetején gyakran madarak, turulmadarak vagy más csodás lények laknak, amelyek a hősnek segítenek vagy éppen próbára teszik. A fa jelenti az átmenetet a természet és a transzcendens világ között. Az égig érő fa csodás tulajdonságai közé tartozik, hogy gyakran magától nő meg.
Az égig érő fa és Boldogasszony
Az égig érő fa tetején ült a turulmadár: az ősmagyarok szent állata, a hősök segítője, az ég és föld összekötője.
Berze János néprajzkutató szerint az égig érő fán élt a magyar nép középkori segítőjének, oltalmazójának, Nagyboldogasszony elődje is.
A Boldogasszony a nép hiedelmeiben a gyermekágyas nők őrizője, gyógyítója, a gyermekágyas asszonyok segítője, hozzá könyörögnek, hogy szerencsésen szüljenek.
Előképei rokon népeink hiedelmeiben is élnek, az égig érő fán laknak és onnan árasztanak tejszerű esőt, melyből az élet vizét ontó források és tavak táplálkoznak.
Más mondák szerint az égig érő fa a lelkek hazája, ezek madár alakban tanyáznak ott és az istennő parancsára keresik fel az embereket. Más hiedelmek szerint az anyaistennő magában az égig érő fában lakik, ezért termi a fa az örök életet biztosító gyümölcsöket. Ilyen hagyományok emlékét őrzi a régi lakodalmak fa alakú, minden jóval feldíszített ünnepi kalácsa is. A palócok a századfordulóig alkalmaztak a házépítésnél egy középponti oszlopot, melynek „bódoganya” volt a neve – írt minderről 1959-ben a Dunántúli Napló.
Részlet az égig érő paszuly című népmeséből:
„…Csak lefeküdt. Hát reggel, mikor felébredt, látta, hogy kikelt a paszuly. Kinéz az ablakon, de nem is látta a tetejét. Gondolta, kimegy, megnézi kívülről. Kiment s megnézte, de bizony őkegyelme hiába bámulta, nem látta a tetejét. Mondja az anyjának: — Na látja, édesanyám, mennyit ér a paszuly. Megyek, felmászom a tetejére… Délfele elindult, s ment felfelé a paszulyon. Addig ment, mendegélt, már olyan magasságban volt, hogy szinte szédült. Akkor egyszer csak elérte az égboltot…” (Népmese.hu)
Hogyan nézett ki az égig érő fa?
Az égig érő fa leírása: gyökerénél laktak a kígyók, békák, gyíkok: ez az alvilág; tövénél az emberek, a mi világunk; ágai pedig az ember fölötti világ volt. Az ágak száma: hét vagy kilenc vagy 11, de mindig páratlan számú. Az ágak erdőnyi nagyok, köztük élnek állatok, madarak, lelkek; tetején a Nap, a Hold és a csillagok.
Az égig érő fa a Hetvenhét magyar népmesében
Az égig érő fa egyik legelterjedtebb meseváltozata szerint ez a fa egy öreg király csodálatosan szép kertjének közepén nőtt. Az öreg király özvegy és szomorú, mert a leánya nem akar férjhez menni. A lányt forgószél formájában elragadja egy sárkány és felrepíti a fa tetejére. Sokan elindulnak őt visszahozni, de sikertelenül, míg végül a kondásfiú, János sikerrel jár. Felmászik az égig érő fa tetejére, megtalálja a királylányt a szélsebesen forgó gyémántpalotában, legyőzi a kilencfejű sárkányt és visszahozza, akivel egybekelnek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!