Senki sem csupán önmaga: anyánk sejtjeinek milliói élnek bennünk

Minden ember, aki ezen a bolygón világra jön, több, mint pusztán önmaga.

Képünk illusztráció Forrás: Gemini Nano Banana Pro

Sejtjeink egy apró töredéke – nagyságrendileg minden milliomodik sejt – valójában nem is a sajátunk, hanem az édesanyánktól származik. Ez azt jelenti, hogy mindannyiunkban több millió sejt található, amelyeket az immunrendszerünknek normális esetben idegenként kellene felismernie, mégis valahogy a legtöbbünkben békésen megtelepednek anélkül, hogy bármilyen immunproblémát okoznának.

Immunológusok most végre megfejtették a jelenség okát. A terhesség alatt a méhlepényen átjutó anyai immunsejtek kis száma aktívan „idomítja” a magzat immunrendszerét, hogy az egész életében tolerálja az anya sejtjeit.Az anya és a magzat közötti sejtcsere jól dokumentált jelenség, amelyről a tudósok több mint 50 éve tudnak.

Mikrokimérizmusnak nevezik, és egy szimbiotikus, kétirányú folyamat: minden nő, aki valaha is terhes volt, megőrzi a magzatától származó sejteket, és viszont, minden ember megtartja az anyjától származó sejteket.

A mikrokimérizmus során tehát a szervezetben tartósan megtelepednek és működnek olyan idegen sejtek, amelyek genetikailag egy másik szervezettől – leggyakrabban az édesanyától a várandósság idején – származnak. Ezek a sejtek észrevétlenül simulnak bele a befogadó fél szöveteibe, és

évtizedekkel a születés után is aktív, élő hidat képeznek két ember biológiai sorsa között.

Ezek a sejtek azért jelentenek rejtélyt az immunológiának, mivel annak alapvető tétele, hogy minden idegen sejtet ellenségként kellene kezelnie.

Hűséges sejtek

A Cincinnati Gyermekkórház Orvosi Központjának kutatója, Sing Sing Way által vezetett kutatócsapat azt vizsgálta, hogy ezek az idegen anyai sejtek hogyan tartják kordában az immunrendszert, és milyen szerepet játszanak a magzat védelmi rendszerének kiépítésében. Az Immunity című folyóiratban megjelent kutatásban egereken vizsgálták az anyai mikrokimérizmust. Korábbi kutatások folytatásaként egerek immunsejtjeit úgy módosították, hogy azok különleges azonosítókat (markereket) jelenítsenek meg a sejtfalukon. Ez lehetővé tette a kutatók számára, hogy szelektíven csökkentsék ezeknek a sejteknek a számát, és megnézzék, fennmarad-e utána az immuntolerancia.

Itt vált igazán izgalmassá a dolog. Az anyai immunsejteknek egy apró, különleges csoportja – melyek leginkább a szervezet belső védelmét ellátó „őrszemekhez” (mieloid sejtek) és „hírvivőkhöz” (dentrikus sejtek) hasonlíthatóak – a születést követően még hosszú évekig hűségesen jelen maradnak az utódok testében. Szoros összefüggést mutattak mind az immunaktivitással, mind a szabályozó T-sejtek – az immunrendszer „fékeiként” szolgáló sejtek – szaporodásával.

A kutatók ezután szelektíven eltávolították ezeket a specifikus anyai sejteket az utód egerekből, s az eredmények drámaiak lettek: a szabályozó T-sejtek eltűntek, az anyai sejtekkel szembeni tolerancia megszűnt.

Tehát az anyai mikrokiméra sejtekkel szembeni élethosszig tartó tolerancia valószínűleg az anyai sejteknek csupán egy apró részhalmazától függ. Ha ezeket elvesszük, az „immunrendszeri béke” felbomlik. Ez azt is jelenti, hogy az immuntoleranciát folyamatosan és aktívan fenn kell tartani; ez nem egyszeri, kizárólag a születés környékére korlátozódó folyamat.

Hatás egy életen át

Ami önmagában is érdekes, de a kutatás egyben módot kínál arra is, hogy jobban megértsük a mikrokimérizmus által befolyásolt betegségek és állapotok széles skáláját.

„Az új eszközök, amelyeket ezen sejtek tanulmányozására fejlesztettünk ki, segítenek a tudósoknak pontosan meghatározni, hogy mit csinálnak ezek a sejtek, és hogyan működnek különféle kontextusokban, beleértve az autoimmun betegségeket, a rákot és a neurológiai rendellenességeket” – állítja Way.

„A mikrokimérizmus egyre inkább számos egészségügyi rendellenességgel hozható összefüggésbe. A tanulmány adaptálható platformot biztosít a tudósoknak, hogy vizsgálják, ezek a ritka sejtek okozzák-e a betegségeket, vagy pedig a természetes gyógyulási folyamat részeként megnövekedett mennyiségben találhatók meg a beteg szövetekben.”

Way azt mondja, csapatának következő lépései arra fókuszálnak majd, miként alakítják a mikrokiméra sejtek a fejlődő immunrendszert a születés után, különösen a szoptatáson keresztül, és hogyan tarthat ez a hatás egy életen át.