Mi hozta el a sarki fényt Magyarország fölé?

Az elmúlt napokban többször is lehetett látni a sarki fényt Magyarországról – de vajon pontosan mi okozza, és hogyan hat mindez a Föld körüli plazmakörnyezetre?

A drónnal készült képen sarki fény (aurora borealis) látszik az északi égbolton a salgói vár felett Salgótarján közeléből fényképezve 2026. január 19-én Fotó: Komka Péter Forrás: MTI

A feljegyzések alapján a legjelentősebb ilyen geomágneses vihar a Carrington-esemény volt 1859 szeptemberében, mely egy hatalmas napfoltcsoport által okozott flert követő koronaanyag-kidobódás következménye volt.

Richard Carrington rajza az 1859. szeptember elején megfigyelt napfoltcsoportról. Az A-D pontok a fler helyét jelölik
Fotó: HUN-REN

Ekkor alacsonyabb földrajzi szélességekről, például Kubából is jelentettek sarki fényt. A napciklus maximumának környékén megfigyelhető sarki fény jóval erősebb, mint a minimumok idején látható, éppen ezért távolabbról, azaz alacsonyabb szélességekről is láthatóvá válhat.

Mi volt a napokban tapasztalható sarki fény forrása?

A napokban tapasztalt vihar forrása egy hosszú időtartamú X1.9 osztályú napkitörés volt, amely január 18-án a késő délutáni órákban fénylett fel a Napkorong közepén elhelyezkedő 4341 számú aktív régióban. A fler-eseményt egy Föld irányú koronakilökődés követte, mely a Földnek csapódva az 5-ös skálán 4-es erősségű geomágneses vihart, és ennek következtében látványos sarki fényt okozott az Európai térségben. A tihanyi méréseken is jól látszik a vihar beérkezése 19-én, hétfőn az esti órákban. A kezdeti pozitív eltérés a magnetoszféra drasztikus összenyomódását jelzi, a rá következő negatív eltérés viszont már a vihar által felépített magnetoszferikus áramrendszer (gyűrűáram) következménye.

A földi mágneses tér északi komponensének változása Tihanyban január 14–21. között
Fotó: HUN-REN

A geomágneses vihar összetett folyamatokat indít el a Föld körüli plazmakörnyezetben is. A légkör 100–1000 km között elhelyezkedő ionizált tartományát ionoszférának nevezzük, amely visszaveri az elektromágneses hullámokat a MHz-es tartományban, így nagy szerepet játszik a rádiós kommunikációban.

A Széchenyi István Geofizikai Obszervatóriumban üzemelő ionoszonda valós időben monitorozza az ionoszféra állapotát. Egy nyugodt estén az ionoszféra réteges szerkezete egy folytonos piros (és zöld) nyomvonalként jelenik meg a mérés produktumain, az úgynevezett ionogramokon, míg sarki fény idején a jelek szóródnak az ionoszférában lévő, úgynevezett irregularitásokon. A további mérések és azon alapuló modellek pontosabban mutatják számunkra a vihar lefolyását és a Föld körüli környezet változásait, és lehetőséget adnak az ilyen intenzív események részletes elemzésére.

Az ionoszférarétegei egy nyugodt időszakban (január 17-én, bal oldal) és január 20-án este (jobb oldal), a sarkifény megjelenésével azonos időben. A vízszintes tengelyen az ionoszféráról visszaverődő jelek frekvenciája látható MHz-ben, míg a függőleges tengelyen a visszaverődés magassága
Fotó: HUN-REN

A HUN-REN Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet munkatársai a fent leírt folyamatok szinte teljes láncolatát nyomon követik a Napon kialakuló foltok fejlődésének vizsgálatától kezdve, a Föld körüli térségben zajló töltött részecske gyorsítási folyamatok megfigyelésén, valamint a felsőlégkörben okozott hatások detektálásán és tanulmányozásán túl a felszíni geomágneses tér változásának regisztrálásáig.

A Föld plazmakörnyezetében zajló folyamatok felszíni eszközökkel történő megfigyelése a nagycenki Széchenyi István Geofizikai és a Tihanyi Geomágneses Obszervatóriumokban történik.