A Szeleta-kultúra különösen érdekes, mivel kötődhet a neandervölgyiekhez, és ami Kr. e. negyven–harmincezer évvel ezelőtt keletkezhetett.
A Szeleta-kultúra csoportjai képezhették az átmenetet a modern emberhez, a Homo sapienshez. Izgalmas kérdés, hogy e kultúra és a Homo sapienset jellemző aurignaci kultúra egymás mellett vagy egymás után élt-e ebben az időben.
A Szeleta-kultúra bizonyíték az ősember korai jelenlétére a Kárpát-medencében
A Szeleta-kultúra védjegye a levél alakú kőeszköz, amely kétoldalt megmunkált, hegyes, szimmetrikus formájú. Valószínűleg dárda- vagy lándzsahegyekként hasznosították ezeket a finoman pattintott eszközöket. A Szeleta-kultúra technikája fejlettebbnek számított, mint a klasszikus neandervölgyieké, ezért szokták levélhegyes kultúrának is nevezni.
A Szeleta-kultúra tagjai vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, akik nagyvadakat ejtettek el: így többek között őstulokra, őslóra vagy szarvasra vadásztak.
A Szeleta-barlang feltárását Kadic Ottokár kezdte el 1906-ban, és ő fedezte fel a pleisztocénban itt élt ősember nyomait. A lelőhelyen nagy mennyiségű barlangi medve csontja mellett egy őskori tűzhely nyomait is feltárták. A csontokon megfigyelhető törés- és kopásnyomokat Kadic Ottokár emberi tevékenység eredményének tartotta, a feltárt faszénmaradványok pedig egyértelműen bizonyították az ősember jelenlétét. A feltárások során finoman megmunkált eszközök és szerszámok is előkerültek, amelyeket jégkorszaki elődeink használhattak. Ezek közül a legismertebbek a gondosan formált, szürke színű kalcedonból készült lándzsahegyek.
Kiváló kőmegmunkálási képességekkel rendelkeztek a Szeleta-kultúra tagjai
A jellegzetes levél alakú pattintott kőhegyek azt mutatják, hogy a szeletai közösség tagjai nagyon magas szintű kőmegmunkálási tudással rendelkeztek,és képesek voltak új technikákat átvenni és továbbfejleszteni.
A fejlett Szeleta-kultúra népessége a Bükk-hegység keleti részén élt, és a felső paleolitikum elején szoros kapcsolatban állt a Bükk nyugati részén élő, az aurignaci kultúrához tartozó csoportokkal, valamint a Tokaji–Eperjesi-hegység környékén megtelepedett gravetti kultúra kőeszközeit használó, a mai emberrel már teljesen azonos típusú emberekkel. Mindkét kultúra leletei előkerültek a barlangból – írta az Örökség folyóirat 2008-ban.
A Szeleta-kultúra azt bizonyítja, hogy a Kárpát-medence nem peremvidék, hanem találkozási zóna volt különböző embercsoportok és technológiai hagyományok között. A szeletai emberek egy olyan korszakban éltek, amikor Európában a neandervölgyiek (Homo neanderthalensis) és a modern ember (Homo sapiens) időben és térben még egymás mellett, párhuzamosan éltek.
Kadic Ottokár a felfedezésről, 1907
A humusztakaró alatt fekvő világosszürke barlangi agyagból pompásan megmunkált, mandula alakú lándzsahegy került a kezembe. Ez volt életem egyik legörvendetesebb eseménye, barlangkutató törekvéseimnek első jelentős eredménye, tudományos fáradozásaimnak első jutalma! Hermann Ottó éppen akkor a lillafüredi Peleházban nyaralt, s amikor este, ásatásról hazatérve a leletet neki megmutattam, örömtől sugárzó arccal, meghatottan magyarázgatta a felfedezés nagy jelentőségét. Együtt örültünk a tudományos igazság győzelmének, az első hazai ősemberi lelet biztos, kézzelfogható bizonyítékának.”
Ki volt Kadic Ottokár?
1876. július 29‑én született Ópazován, Szerém vármegyében, és 1957. február 28‑án hunyt el Budapesten a geológus, paleontológus egyetemi tanár. 1906‑ban a Szeleta‑barlangban végzett ásatásaival megkezdte a magyarországi ősemberkutatást, fontos paleolit leleteket tárt fel. Kutatásai során feltérképezte és tudományosan leírt számos barlangot, és létrehozta az ország első barlangtani gyűjteményét. Ő volt a magyar barlangkutatás szervezetének kiépítője (társaságok, szakosztályok, szaklapok), és törvénytervezetet is készített a barlangok védelméről.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!