A tehetséghálózatok hasznáról

A világszerte elismert program révén hazánk trendkövetőből trendalakítóvá válhat.

Miért kivételesen fontos ma a tehetségek megtalálása és segítése? Meddig jutottunk a hazai tehetséggondozásban, és melyek a továbblépés fontos elemei? Végezetül, de messze nem utolsósorban: Miért hasznosak a tehetséghálózatok? Ezekre a kérdésekre keresek válaszokat írásomban.

A XXI. század tele van olyan kihívásokkal, amelyek új és új válaszokat kívánnak. Ezeket az új módon gondolkodó, kivételesen intenzív életet élő tehetségek sokkal nagyobb eséllyel találják meg. Emiatt is mondhatjuk, hogy ők egyre inkább a társadalom életbiztosításai. A tehetség a nemzeti vagyon igen nagy megtérülést hozó eleme.

Meddig jutottunk a hazai tehetséggondozásban, és melyek a továbblépés fontos elemei? 2006-ban alakult meg a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács. A tanács jogi képviseletét a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége (Matehetsz) közhasznú egyesület látja el (matehetsz.hu). A Matehetsz 36 tagszervezete az óvodától az egyetemig, a zenétől a matematikáig minden területen az élvonalban van. Büszkeségeink a határon túli magyarság minden régiójának és a történelmi egyházak ilyen irányú szervezetei, utóbbiak nagyszerű hagyományai és a roma tehetséggondozás. A Matehetsz 2009 óta folyamatosan szervezi, vezeti a magyar tehetséggondozás EU-s programjait. A szövetség által kialakított hálózat ma már az egész Kárpát-medencére kiterjedően 1297 tehetségpontot és 91 tehetségsegítő tanácsot foglal magába. Az elmúlt hat évben a Magyar Géniusz Program és a Tehetséghidak Program 23 ezer pedagógusnak és 35 ezer fiatalnak segített a tehetség megtalálásában és kibontakoztatásában. A tehetségsegítő lehetőségeket átfogóan megjelenítő Tehetség.hu portálnak eddig több mint egymillió látogatója volt. A Nemzeti Tehetség Programot 2008-ban fogadta el az Országgyűlés (7 ellenszavazattal). A program és a Nemzeti Tehetség Alapban mögé rendelt anyagi források húsz éven át biztosítanak stabil hátteret a tehetséggondozásnak. A Nemzeti Tehetség Program az elmúlt években sok százezer fiatalt tudott segíteni versenyekkel, mentorokkal, a tehetséget kibontakoztató, ösztönző környezet megteremtésével.

A szeptember 15-én indult Magyar Templeton Program a legjobb magyar kognitív tehetségeket keresi. Hogyan? A 10 és 19 év közötti tehetségeket arra kérjük, hogy október 20-ig regisztráljanak a templetonprogram.hu oldalra, és töltsenek ki négy tesztet. Ez a program számára újonnan fejlesztett tesztrendszer a képi és a szókincsre épülő intellektus mellett a munkamemóriát és a problémamegoldó képességet is méri. A novembertől sorra kerülő második fordulóba bejutó körülbelül kétezer fiatal esetén a motivációt és a kreativitást is mérni fogjuk.

A 20–29 éves tehetségek esetén már igen fontos az eddig elért (akár már nemzetközi szinten is mérhető) eredmény. Emiatt a 20–29 éves korosztály tagjai nem egy nyitott honlapon keresztül, hanem a tehetségsegítők ajánlásai, illetve egyéni felkérések alapján jelentkezhetnek a programba. Ezeket a felkéréseket a program csapata által kiküldött körülbelül 40 ezer levél indította el. A 300 legkiválóbb tehetségnek a programba való beválasztása 2016 februárjában zárul. A 300 Magyar Templeton Junior Fellow-t egy éven át a lehetőségek egész sorozatával segítjük abban, hogy kiváló emberekre leljen, és örömteli, értékes életpályát futhasson be a későbbiekben. Azok a tehetségek sem vesznek el azonban, akik nem kerülnek be a 300 Magyar Junior Templeton Fellow közé. A számukra reméljük novemberben elinduló, az Európai Szociális Alap és az Emmi által támogatott Tehetségek Magyarországa programon belül nyílnak majd gazdagító lehetőségek.

Írásom terjedelmi korlátai miatt a továbbfejlődésnek csak három kiemelkedően fontos pontjára hívom fel a figyelmet. Magyarországon sokszor a hibákra koncentrálunk. Gyakran azért nem ismerjük fel a tehetségeket, mert a szokatlan viselkedésmód mögött nem látjuk meg a jót. A tehetségek megtalálásának és bátorításának egyik legfontosabb kérdése, hogy állandóan gondoljunk arra: a másként viselkedés a tehetség árulkodó jele is lehet. A pedagógus a tehetséggondozás igazi motorja. A jó pedagógus nem ijed meg a furcsától, a szokatlantól, hanem örül neki. Az ilyen pedagógus szereti, ha meglepik a tanítványai az órán a kérdéseikkel, mert tudja, hogy ez az a szituáció, amiből ő is tanulhat, ő is gazdagodhat. Azonban a pedagógustársadalom jelentős része mára kimerült. Nagyon sok emberi konfliktus csapódik le a mai iskolán, amely nem kedvez a tehetségek segítésének. A sokszor változó szabályozási, hivatali környezet is nagyon nehéz munkafeltételeket teremt. Pontosan ezek miatt csak a legnagyobb tisztelet és elismerés hangján tudok beszélni a magyar pedagógusokról, tehetséggondozókról, akik igen sokszor önkéntes munkával, saját estéiket, hétvégéjüket, ünnepeiket feláldozva foglalkoznak a tehetségekkel. Megbecsülésük kiemelt feladat. Ne feledjük: minden emberi cselekvésben, minden életkorban a felszínre bukkanhat tehetség. A kétkezi munkában, a hátrányos helyzetben és a még ezernyi módon feltáruló tehetség segítésében is sok az eddig megoldatlan feladat.

Miért hasznosak a tehetséghálózatok? Írásom befejező és harmadik kérdése sokak számára „önzőnek” tűnhet. Az Akadémia hálózatkutató tagjaként akár „foglalkozási ártalom” is lehet, hogy mindenről a hálózatok jutnak az eszembe. Szeretném bizonyítani, hogy a tehetséghálózat képzése nem egyéni hobbi vagy esetleg divat, hanem a tehetségsegítésnek és a tehetség hasznosulásának a hatékonyságát ugrásszerűen megnövelő korparancs.

A tehetséghálózatok első haszna az együttműködési készség növelése. Miért különösen fontos ez idehaza? Egy, az Amerikai Tudományos Akadémia lapjában néhány éve közölt tanulmány szerint Magyarország a világ rangsorában a 19. helyet foglalja el akkor, ha azt vizsgáljuk meg, hogy egy ország hányféle terméket állít elő, és azt hányféle helyre tudja exportálni. A tanulmány készítői szerint ez a mérce az adott ország képességbeli gazdagságát méri. Magyarország tehát G20-képesség-nagyhatalom. Az ország gazdasági teljesítménye azonban ennek nem felel meg. Mi lehet a különbség oka? Hadd emeljek ki egy fontos okot a lehetséges sok közül. Nemzetközi felmérések szerint Magyarország a világ első 4 állama között van az individualizmus szintjében. A tehetségek szempontjából ez jó hír, hiszen az individualizmus nemcsak önfejűség, hanem a közgondolkodástól eltérő, kreatív ötletek kibontakozásának az egyik alapja is. A csúcsindividualisták négyes élmezőnyében Magyarország mellett Hollandia, Anglia és az USA kap még helyet. Milyen jó is lenne olyan gazdasági potenciállal rendelkezni, mint a másik három ország valamelyike! Miben különbözünk tőlük nagyon? Egy átlagos angol és amerikai stabilabb önértékeléssel és kockázatvállalási képességgel rendelkezik, mint egy átlagos magyar. A hollandok pedig sokkal együttműködőbbek, mint mi vagyunk. A hazai együttműködési szint növelése tehát a tehetséghasznosulás kulcskérdése lehet. Ezért is fontosak az együttműködés új lehetőségeit, új dimenzióit megmutató tehetséghálózatok, mert megszabadíthatják a következő nemzedék legjobbjait attól a ballaszttól, amely lehúzta az előttük járó generációkat.

A tehetséghálózatok második és harmadik haszna a két hálózatképző stratégiából fakad. Az első hálózatképző stratégia a biztonságkereső stratégia. Ez szoros, egymást segítő, helyi hálózatokat épít. A fiatal generáció legjobbjainak segítése olyan egyetértést és közös cselekvést formáló erő, amely a helyi közösségeket erősíti és gazdagítja. A tehetséghálózatok tehát építik és összetartják a helyi közösségeket. A második hálózatképző stratégia az újdonságkeresés. Ez távoli csoportok teljesen új információit deríti fel.

Negyedik és utolsó fontos haszna a tehetséghálózatoknak a magyarság Európában és a világban elfoglalt helyével kapcsolatos. Ennek két elemét szeretném zárógondolatként kiemelni. Az első a magyar tehetségek elvándorlása. Az valahol teljesen természetes és rendjén való, hogy egy kivételes tehetség „kinövi” azt a környezetet, amelybe beleszületett. Új információk, fejlődési lehetőségek, Európa és a világ élvonalát jelentő új kihívások után néz, amelyek közül igen sok már nem érhető el idehaza.

De nagyon nem mindegy, hogy a tehetség milyen érzelmi és milyen kapcsolati háttérrel vág neki a külföldi tapasztalatszerzésnek. Változatlanul szereti-e őt a szülőhazája? Idekötik-e őt olyan személyes, baráti kapcsolatok, amelyek benső énjének gazdagságában kiemelkedően fontosak, és amelyek emberi fejlődésében soha el nem felejthető tanulságokat jelentettek a számára? Az általam alapított Kutató Diák Mozgalom (www.kutdiak.hu) első húsz évének tapasztalatai azt mutatják, hogy a tehetséghálózatban felnőtt kiválóságok, még ha külföldre kerülnek is, ezer szállal kötődnek Magyarországhoz. Sokan vissza is térnek például az MTA Lendület programjával, vagy vállalkozást indítva.

A tehetséghálózatok kulcsfontosságúak abban, hogy a magyar tehetségek ne szakadjanak el tőlünk, hanem megsokszorozzák az ország képességeit. Hiszen az egyedi tehetségek segítésének a szintjén túl, önmagukban is egy kitörési esélyt adnak. Kiépítésük tíz éve indult el. 2014-ben az Európai Tehetségsegítő Tanács közgyűlése egy Európai Tehetséghálózat kialakításának a tervét fogadta el. A hálózat 13 európai országra kiterjedő első 14 tehetségközpontját szeptember 29-én avattuk fel Brüsszelben, az Európai Parlament épületében. A 14 Európai Tehetségközpont Európai Tehetségpontok ezreit fogja hálózatba szervezni 2016 folyamán, s a rá következő évben eléri szinte az összes európai államot.

Nagy amerikai alapítványok sora érdeklődik a magyar tehetséghálózat tapasztalatai iránt. A Budapesti Európai Tehetségközpontban egymásnak adják a kilincset azok az ázsiai és dél-amerikai delegációk is, amelyek tehetséghálózat-szervezést tanulni jönnek ide. Hazánknak nagy szerencséje van. A tehetséghálózatok világelső kialakításával 4-5 évvel egy nemzetközi trend elé vágtunk. Azaz Magyarország a világ tehetséggondozásában a trendet megszabó és nem a trendet követő országgá vált. Ritkán adódik ilyen esély. Élni kell vele.

A szerző a Nemzeti és az Európai Tehetségsegítő Tanács elnöke