Európát a liberálisok tették tönkre – jelentette ki magabiztosan Gyürk András, a Fidesz európai parlamenti képviselője a Magyar Időknek adott interjújában. Senkinek nem sikerült ilyen tömören és lényegretörően megfogalmazni azt az üzenetet, amelyet a kormányzati propaganda már évek óta sulykol, és meglehetős sikerrel vitt be a közgondolkodásba. A liberálisok töltik be a generális bűnbak szerepét. Nem konkrétan beszélnek róluk, hanem absztrakt módon: tehát nem egyik vagy másik liberális politikus, párt vitatható álláspontjáról, helytelen intézkedéséről van szó, hanem az ezerfejű hidráról, a mitologikus Gonoszról, a meg nem ragadható, de mindenben jelenlévő eredendő Rossz princípiumáról.
Vitaindító:
Csizmadia Ervin: Liberalizmus és liberális demokrácia (január 8.).
Hozzászólások:
Csejtei Dezső: A liberalizmus bájai és bajai (január 11.)
Kardos Gábor: Egy eszme globális válsága (január 14.)
Szilvay Gergely: A tolerálhatatlan intolerancia (január 21.)
Azért nehéz értelmes közéleti vitát folytatni a liberalizmusról Magyarországon, mert ellenfelei nem egyenrangú vitafélnek, hanem a megrontó mételynek tekintik, aminek metafizikai értelemben úgysem lehet igaza. A liberálisokat nem meggyőzni, hanem legyőzni, egyesek szerint megsemmisíteni kell.
Üdvözlendő, hogy ebben az aggasztó légkörben a Magyar Nemzet nem a kormányzati propaganda keretei közötti kiátkozási versenyt, hanem érdemi vitát kezdeményezett a liberalizmusról. Ez a vita csak akkor érheti el a célját, ha már a kezdet kezdetén tisztázzuk, hogy miről is vitatkozunk. A vitának ugyanis három egymástól jól elkülöníthető, bár kétségtelenül összefüggő szintje van. Folytathatjuk a vitát a liberális világnézetről, a jelenlegi liberális pártok által képviselt politikáról és végül a nyugati civilizáció metaideológiájáról, a nyugati világ mainstream közfelfogásáról, látásmódjáról.
A hazai viták középpontjában nyilvánvalóan nem a liberalizmus mint filozófiai eszmeáramlat vagy világnézet áll. Nagyon leegyszerűsítve a liberális nézetrendszer két meghatározó premisszán nyugszik: az egyén szabadságán – ezt nevezhetjük az egyén önrendelkezési jogának –, és minden ember egyenlő méltóságának elfogadásán. A liberálisok összes további normája levezethető ebből a két alapelvből: a magántulajdon tisztelete, a szerződés szabadsága, a tisztességes verseny mint allokációs alapelv, az érdemek szerinti érvényesülés. Természetesen lehet ezeknek az alapelveknek a helyénvalóságáról és gyakorlati alkalmazásáról is értelmes vitát folytatni. A hazai viták azonban nem az alapelvekről szólnak, azokat többnyire nem is érintik.