Már akkor lehetett sejteni valamit, amikor a Republikon Intézet február 11-i, az előválasztásról szóló konferenciáján nem kívánt részt venni az Együtt – a Korszakváltók Pártja. Múlt hét szombaton aztán kibújt a szög a zsákból: arról határozott a párt országos tanácsa, hogy senkivel sem kívánnak összeállni a 2018-as választásra. A Népszabadságnak kiszivárogtatott dokumentumok szerint saját jelöltállítási stratégiát alkottak. Olyan jelölteket keresnek (!), akik önállóan is megméretnék magukat, és negyedévente olyan témákkal állnának a nyilvánosság elé, amelyekkel mind a maguk, mind a párt népszerűségét növelnék.
Az Együttnél jelentős esélyt látnak arra, hogy a baloldali ellenzéki pártok a 2014-es kudarcos és káros összefogás megismétlésére törekszenek. A dokumentumból kiderül az is, hogy az MSZP és a DK „dominanciaharca nem az új kihívó megteremtésének az útja, így annak kudarca bármely fél pirruszi győzelme esetén garantált”. Más kérdés, hogy nem is nagyon tehetnek mást, hiszen az önálló indulással csak egymástól vennének el szavazatokat a nagyon hasonló pártocskák. A Republikon Intézet ugyanis kimutatta, hogy bár a baloldali ellenzék meglehetősen heterogén választói csoportot képvisel, az Együtt támogatói azok, akik leginkább átszavaznának máshová. Legyünk nagyon hipotetikusak: mi van akkor, ha a baloldali választási siker azon múlik, hogy az Együtt szimpatizánsai saját pártjukra vagy egy esetleges összeborulás jelöltjeire voksolnak? Vajon melyik lesz fontosabb számukra: az, hogy a Korszakváltók Pártja bejusson a parlamentbe, vagy hogy legyen kormány- és korszakváltás?
Nehéz kérdés, és jó eséllyel ezért támadásokat is fog kapni saját oldaláról a párt. Az Együttet ráadásul láthatóan nem nagyon izgatja a realitás: az a helyzet, hogy még mindig alig-alig látható, szimpla médiapártról van szó, amely a baloldal más alakulataihoz hasonlóan „olcsó gumicsontokat szopkod” – ahogy Tordai Bence, a Párbeszéd Magyarországért politikusa a már említett konferencián fogalmazott a teljes baloldali ellenzékre gondolva. Látható tevékenységet csak a Facebookon végeznek, így szükségszerűen csak saját szimpatizánsaikhoz szólnak. Lehet, hogy menőnek tűnik mémeket gyártani és azokat megosztani a közösségi oldalon, de ennél azért többre van szükség a politikai érvényesüléshez.
A párt országos tanácsának döntéseit ismertető Népszabadság-cikk idézett egy vicces mondatot is: az Együtt „korábban miniszterelnöki pozíciót viselt személyt az ellenzék vezetőjének nem fogad el, és nem támogat”. Ami nyilván a Demokratikus Koalíciót elnöklő Gyurcsány Ferencre vonatkozik, de meglehetősen komikus ezt olvasni egy olyan párttól, amelyet pont egy volt miniszterelnök, Bajnai Gordon alapított.
Egyébként is, saját soraikból ki lenne alkalmas miniszterelnöknek? Reméljük, hogy nem a csepeli Szabó Szabolcs, aki például Babarczy Eszternek akarta megmondani múlt héten, mit és hogyan érdemes gondolnia a NER-ről, ha nem szeretné megkapni a „fideszes” billogot. Ne nevettessük már ki magunkat! A mai politikai helyzetben egyáltalán nem viszi előre a baloldalt, ha egymást és értelmiségi holdudvarukat rugdossák, ahogy az sem, ha mindenki a saját legszűkebb érdekeit tartja szem előtt. Különösen ha az utóbbi olyan „köpönyegfordulatokkal” jár, mint amilyenekkel az Együtt mulattatja a baloldal vergődését kárörömmel szemlélőket.
