A kerék, a gőzgép és a labda

A sport társadalmi, közérzeti, identitásbeli jelentősége ráadásul egyre nő, spontán válaszként is a nemzetek, az önazonosságok elmosását célzó törekvésekre.

Ballai Attila
2019. 05. 04. 8:00
Forrás: MTI
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ez is a sport varázsa, saját kereteit messze szétfeszítő csodája, mint még annyi más. Íme, néhány példa! A pingpongdiplomácia kifejezést mindenki ismeri; az 1970-es évek elején az amerikai–kínai közeledés első, de áttörést hozó lépését jelentette, mert aztán jött a többi, az asztalitenisz-válogatottat Richard Nixon elnök és Henry Kissinger pekingi látogatása követte.

António Salazar portugál diktátor, amikor megtudta, hogy 1961 őszén jugoszláv küldöttség érkezik Lisszabonba, kifakadt, mondván, kommunisták be nem teszik a lábukat, ám amint kiderült, hogy a Partizan Beograd a labdarúgó BEK selejtezőjére hivatalos, megenyhült: ja, focizni, azt lehet. Rózsás János Keserű ifjúság című önéletírásában mesél róla, hogy fogvatartói a Gulágon az 1952-es helsinki olimpia és a tizenhat magyar arany hírére kezdtek más szemmel nézni rá, hiszen ilyen sikeres nép fiai nem lehetnek akárkik.

Katarina Witt, az igéző keletnémet műkorcsolyázó a jég mellett a Nyugat szívét is megolvasztotta, csak úgy hívták, a szocializmus legszebb arca. A Falkland–Malvin argentin–brit miniháború idején Angliában a Tottenham szurkolói viseltettek a legtöbb empátiával az „agresszorok” iránt, mert az ő csapatukban futballozott Osvaldo Ardiles, az argentin bálvány. A közelmúltban én is gyötörtem magam egy román promoútifilmen, mert nemcsak a Kárpátokon túli tájakkal büszkélkedtek, hanem ott is jártak, „ahol zúg az a négy folyó”; de mivel a futballfenomén Gheorghe Hagi illegette magát a Kárpátok bércein, valahogy elviselhetőbbé vált ez is.

Legfrissebb élményeimet a tavaly nyári debreceni junior női kézilabda-vb-n merítettem. Amelyen pár nap után az ázsiai vendégek a „Koreai vagyok, szeretem Magyarországot”, itt nyomtatott, magyar nyelvű feliratú egyenpólóban feszítettek, a svédek pedig előbb rácsodálkoztak, hogy mi sem „migráncsot” reggelizünk, és a feketét sem esszük, hanem isszuk, majd a szünnapra beiktatott kirándulásuk után hüledezve jelentették ki, hogy Budapest Amszterdam után a világ második legklasszabb városa.

Mindezekért érzem úgy, hogy gőzgép nélkül akár már meg is lennénk. Na de labda nélkül?

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.