Ez is a sport varázsa, saját kereteit messze szétfeszítő csodája, mint még annyi más. Íme, néhány példa! A pingpongdiplomácia kifejezést mindenki ismeri; az 1970-es évek elején az amerikai–kínai közeledés első, de áttörést hozó lépését jelentette, mert aztán jött a többi, az asztalitenisz-válogatottat Richard Nixon elnök és Henry Kissinger pekingi látogatása követte.
António Salazar portugál diktátor, amikor megtudta, hogy 1961 őszén jugoszláv küldöttség érkezik Lisszabonba, kifakadt, mondván, kommunisták be nem teszik a lábukat, ám amint kiderült, hogy a Partizan Beograd a labdarúgó BEK selejtezőjére hivatalos, megenyhült: ja, focizni, azt lehet. Rózsás János Keserű ifjúság című önéletírásában mesél róla, hogy fogvatartói a Gulágon az 1952-es helsinki olimpia és a tizenhat magyar arany hírére kezdtek más szemmel nézni rá, hiszen ilyen sikeres nép fiai nem lehetnek akárkik.
Katarina Witt, az igéző keletnémet műkorcsolyázó a jég mellett a Nyugat szívét is megolvasztotta, csak úgy hívták, a szocializmus legszebb arca. A Falkland–Malvin argentin–brit miniháború idején Angliában a Tottenham szurkolói viseltettek a legtöbb empátiával az „agresszorok” iránt, mert az ő csapatukban futballozott Osvaldo Ardiles, az argentin bálvány. A közelmúltban én is gyötörtem magam egy román promoútifilmen, mert nemcsak a Kárpátokon túli tájakkal büszkélkedtek, hanem ott is jártak, „ahol zúg az a négy folyó”; de mivel a futballfenomén Gheorghe Hagi illegette magát a Kárpátok bércein, valahogy elviselhetőbbé vált ez is.
Legfrissebb élményeimet a tavaly nyári debreceni junior női kézilabda-vb-n merítettem. Amelyen pár nap után az ázsiai vendégek a „Koreai vagyok, szeretem Magyarországot”, itt nyomtatott, magyar nyelvű feliratú egyenpólóban feszítettek, a svédek pedig előbb rácsodálkoztak, hogy mi sem „migráncsot” reggelizünk, és a feketét sem esszük, hanem isszuk, majd a szünnapra beiktatott kirándulásuk után hüledezve jelentették ki, hogy Budapest Amszterdam után a világ második legklasszabb városa.
Mindezekért érzem úgy, hogy gőzgép nélkül akár már meg is lennénk. Na de labda nélkül?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!