A legjobb munkaerő a hazai munkaerő, mert tudása, energiája itthon, a saját javunkra kamatozik, minket szolgál. Ez jutott eszembe a május 11-i lapszámukban olvasható cikkről (Pintér Balázs: Hazacsábítják a vállalatok az építőipari szakembereket), amely arról számol be, hogy az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) erőfeszítéseket tesz a külföldön dolgozó magyar munkaerő hazacsábítására. A magyar mérnöktársadalom képviseletében néhány bátorító gondolatot fűznék ehhez a nagyszerű és időszerű kezdeményezéshez.
A munkaerő szabad áramlása az Európai Unió egyik nagy értéke, mert a közösség tagjai részesednek egymás munkakultúrájának tapasztalataiból, egyedi értékeiből. Ez a mostani kezdeményezés, amely Építőipari hazahívó címmel egy közösségi oldalon is toboroz, mellyel a magyarországi építőipari mérnök- és szakmunkáshiányt kívánja mérsékelni, a magyar munkaerő és munkáskéz anyagi és erkölcsi megbecsülésére irányul. Természetesen arra is, hogy itthon, a patrióta gazdaságban hasznosuljanak a képességei, azok is, amelyek külföldi tapasztalataiból származnak.
Régóta bajlódunk azzal a problémával, hogy miért van az, hogy szakmunkásaink egy része más országokban vállal munkát, miközben idehaza ismét megjelent a „hiányszakma” fogalma. Ez káros mindnyájunkra nézve, mert rombolja a szakmai morált és bizalmatlanságot kelt a polgárokban. A külföldön, főként a nyugatabbra munkát vállalók a biztosabb alapokon nyugvó, szervesebb fejlődéssel létrejött gazdaságokban jobb fizetést kapnak, ezt tudjuk mindnyájan, de azt is tudjuk, a kinti munkavállaló sohasem érzi igazából sajátjának azt, amit ott elvégez. A kereset tehát korántsem minden, és a külföldön dolgozók nagy többsége is jó vagy kevésbé jó tapasztalatokkal, sikerek után vagy kiábrándultan egyszer, reményeink szerint, hazatér.
Az ÉVOSZ – több építőipari vállalkozás által támogatott – akciójának a célja, hogy (ismét) itthon vállaljanak munkát építőipari szakembereink, nekünk pedig az a dolgunk, hogy megbecsüljük és megtartsuk őket, perspektívát adjunk nekik a munkájukban és a magánéletükben. Mérnökszemmel, kamarai vezetőként úgy látom, hogy a gazdasági céljaink eléréséhez ez fontos lépés lehet. Ez a megtartás és megbecsülés azonban mindnyájunkra feladatokat ró az irányító hatóságoktól kezdve a munkaadókig, az érdekvédelmi szervezetektől, kamaráktól és sok egyéb közvetítőn keresztül a médiáig, mert vissza kell állítani a bizalmat a magyar munkaerőpiac és munkaerő iránt, tudva azt, hogy ezzel az építőipar összes szereplőjének az önbizalma is nő. Továbbá megfelelő szociális ellátórendszert és financiális feltételeket kell teremteni a hazai iparosságnak, a műszaki dolgozóknak, növelni kell a képzés hatékonyságát, a foglalkozási ágak, tevékenységi körök presztízsét.
