Jól tudjuk: a kapitány csak utolsóként hagyja el a süllyedő hajót. Ez erkölcsi parancs, amit most – nagyon úgy tűnik – Szanyi Tibor nem tart be. Igaz, nem elsőként, de leugrani készül a szocialista párt hajójáról. De hagyjuk ezt, hiszen a szocialisták kapcsán erkölcsről beszélni olyan, mintha az ember egy – Szanyi egyik levelében is példaként szereplő – bárcás k…rvát akarna tisztességre nevelni.
Sokkal fontosabb, hogy el kell ismernünk: az európai parlamenti (EP-) képviselői helyéről, s most már úgy tűnik, a pártjától is lassacskán búcsúzó Szanyi elvtársainak szánt, de a nyilvánosságnak is bemutatott leveleiben valóban elég pontos látleletet adott az MSZP jelenlegi siralmas állapotáról. Igaz, nem bontotta ki a valóság minden részletét – ebben volt kitől tanulnia –, de lényeges elemekre mutatott rá. A kérdés csak az: miért épp most tette ezt meg? Miért nem korábban, amikor még talán segíthetett volna a pártjának, legalábbis valamennyire?
Sajnos a válasz túlságosan is prózai, de ezen nincs mit csodálkoznunk: Szanyi nyilvánvalóan kiválóan érezte magát az EP-képviselői pozícióban, s miután elvették tőle utolsó fontos játékát, már nem volt mit féltenie. Most már nem is maradt sok alternatívája a párton belül: dupla vagy semmi. Vagy távozik, és senki nem tartja vissza, vagy a vállukra emelik az elvtársai, és elnökként ismét lesz mozgástere. De talán ő is pontosan tudja, hogy az utóbbira vajmi kevés az esélye, jószerével nulla.
Vagyis az történt – és itt a hasonlat kicsit gonosz lesz, elismerem –, ami az alvilági bandáknál szokott történni: sokáig nem kapják el őket, amíg összetartanak és fedezik egymást, de ha háború alakul ki köztük a belső normák megszegése miatt, akkor a legtöbb esetben akad egy kiugró, aki a személyes bosszú okán mégis énekel a rendőrségnek, s így kerülnek nyilvánosságra bűncselekmények.
Szanyit bizony megfúrták és kiszorították, így hát eljött az őszinteség pillanata. De legalább eljött! Ezt is értékeljük, már csak azért is, mert amiket Szanyi végre megfogalmazott, azokat sokan – többek között magam is – már sokszor kimondtuk az MSZP-ről, de persze nekünk sohasem lehetett igazunk az ő szemükben. Mi mindig „elfogultak” voltunk a szocik kapcsán. Szanyi vallomása után végre kiderült feketén-fehéren: mégiscsak nekünk volt igazunk, ráadásul már hosszú évek óta.