Ferenc pápa Székelyföldön: felhők mögül a fény

Az időjárás nem kedvezett Ferenc pápa romániai útjának, emiatt több helyszínre való eljutás módját kellett áttervezni. A szentmisék, a találkozások idejére azonban mindig szünetelt az égiháború.

Csíksomlyó, 2019. június 1. Ferenc pápa szentmisét pontifikál a csíksomlyói hegynyeregben, Erdélyben 2019. június 1-jén. A katolikus egyházfõ háromnapos pasztorális és ökumenikus apostoli látogatáson vesz részt Romániában. MTI/Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd

Egy hasonló üzenet megfogalmazásakor bizonyára sokkal fontosabb szempont az egyetemes jelleg, ám Románia és az ott élő magyar kisebbség esetében az ügy óhatatlanul is aktuálpolitikai felhangokat kap.

Nem tartom valószínűnek, hogy a pápai beszédek szövegíróinak gondolatait a román nacionalista hőzöngésekre adandó válaszok kényszere irányítaná, de az emberekben kísértett annak veszélye, hogy a vendéglátók iránti udvariasság jegyében a pápa tartózkodni fog minden olyan megnyilatkozástól, amelyre különböző bélyegek süthetők.

A „gyengédség forradalma” meghirdetésének tendenciózus átértelmezése azonban bárkit kemény feladat elé állít. Főleg, hogy nemcsak a magyarság került a fókuszba, hanem valamennyi kisebbség, amely a többséggel való közös történelmi útja során rendre a rövidebbet húzza.

Olyan, eddig nem létező fogalmak és helyzetek kerültek a nyilvánosság elé, mint a csángó, a roma közösségek, illetve az ideológiai terror áldozatainak tekinthető vallási közösség, a görögkatolikusok ügye.

A problémák megnevezése megtörtént, a közös történelmi koloncok magunk mögött hagyására való gyengéd felszólítás elhangzott, sőt egyfajta történelmi jelentőségű bocsánatkérés is a kontinens egyik nagy, integrálásának sikertelensége révén továbbra is nagy és megoldandó problémát jelentő közösségétől, a romáktól.

Az időjárás nem kedvezett Ferenc pápa romániai útjának, emiatt több helyszínre való eljutás módját kellett áttervezni. A szentmisék, a találkozások idejére azonban mindig szünetelt az égiháború.

Ami természetesen lehetett véletlen, mint ahogy isteni jel is, ahogy arra a csíksomlyói nyeregben megjelent százezer ember könnyű szívvel hajlott. A pápai jelenlét eme apró csodáin túl azonban érdemes emlékezni mindarra, amit a különböző helyszíneken elhangzó szavak után a szentatya a Vatikánba repülő gépen tartott sajtótájékoztatón foglalt össze: amikor konfliktusok vannak, a kapcsolatokat a kinyújtott kéz magatartásának kell jellemeznie. Mindig a kinyújtott kéz és a másik meghallgatása az első.

Erdély közös történelmének emlékei és napi gyakorlata nem könnyíti meg ezeknek a tanácsoknak a meghallgatását, elmélyítését. Ma még sokkal inkább az a magyarság – ­amúgy jogos – kérdése: ha a hét vértanú görögkatolikus püspököt boldoggá lehetett avatni, Márton Áront miért nem?

Közben meg mindannyian a csodára várunk, hogy a viharfelhők mögül kisüssön a nap, arcunk meg fürödjön a fényben. És ne csak egy nemzedék életében többnyire egyedi alkalomnak számító pápalátogatás során.